Mindhiába
Bolyongtam benned kettős sötétben
esti meleg nyárban,jéghideg télben,
szorítottam szíved puha kezeimmel
de minden hideg lett közted és köztem.
Már fény sem vibrál annyira szemedben
csak csend uralkodik a meztelen időben
farkasszemet nézek dobogó szíveddel
egyenletes lüktetése áramlik testedben.
Csak nézem ereidet, mint véres sebeket
nézem ahogy véred elmossa testemet
két lélegzet között ringok megrémülvén
nem tudom kacagjak vagy sírnom kellene.
Ami enyém volt, az sem volt enyémből
elemésztette a tűz ,mint nap a mezőt
a szívedben igék nélkül hiába körözök
minden,
Megjegyzések