Kék Világ -Vilhelem -Orminisan -Margareta blogja

 Már  nem  szakít  el  tőled  semmi  sem. Os buta  légzés  küldd  utadba  folyton hogy  minden  vágyam  érted  égjen  el s békült  szememből  újra  könny  omoljon. El  nem  szakíthat   tőled semmi már mint napraforgó fordulok utánad S úgy   bennem  élsz,  nem hagysz egy percre  sem, mint  gyászoló  lelkét  a  néma  bánat. Az esti lepke  égő  gyertya lángját körül csapongja  s  százszor  visszaszáll, míg bele  hullva  ostobán  elég el nem szakadok  tőled soha már. A   vén Holdat  a Földtől  elszakítani  a  végtelenben  nincs  erő. Hiszem hideg közönnyel  százszor  dobj  is  el,  már  nem szakit  el  tőled  semmi  sem..

 Ma kellett volna nézzed a szívem olyan volt mint a sápadt ősz táj amely felett a déli nap kisüt s fukar kézzel, beteg fényt rá szitál.   Olyan volt ,mint egy hervadó pipacs amelyre forrás hűvös cseppje hull s feléled újra pár órára tán,  de jön halála irgalmatlanul.    Olyan, mint egy régi óra szerkezet amely naponta halkabban ketyeg, de míg megállna, egyszer még üt is, mert felhúzzák kegyeletes kezek.   Olyan volt mint elégő gyertyaszál, mely lassan fogy, a fénye mind fakul,  de fellobog, mielőtt elpihen s utolsó cseppje az asztalra hull   Ma kellett volna nézned a szívem.