Kék Világ -Vilhelem -Orminisan -Margareta blogja

 Komor kövén a messzi bércnek madár se járt egekbe nézek világanyám, a föld, az áldott, az égnek szánt bennem virágot.   Azt akarta legyek hófehéren csillagcsoda az égi réten, s ne földszagú, poros palánta amit letípornak majd a sárba.   Földanyám, te nagy álmú asszony, mondd,lesz ,valaki ki leszakítson vágyom azt, ki jönne bár ma  és halálosan reám csodálna.   A völgybe vinne, büszke-szépen merengni messzi bérc-meséken. szívére tűzne csillagékem úgy hervadnék el, hófehéren.   És elmúlnék boldog halálban mert szépségem szemében láttam.          

 Már  hiába,  hiába  is  fogadom, csendem  nem lesz és   egy  jó  dalért  a  legjobb  napomat  eladom. Pedig,  kiszolgáltatottja  időnek kedvem  pántlikái  szakadnak szívem  tövisei  kinőnek, s futó  szavaimtól  elmaradok. Még  jó,  hogy  fehérnép   vagyok lesz  mentségem  gyenge  nememre, a  könnyen  elsíró  szememre kijátszott  szép  tavaszaimra, fél-életemre Még jó,  hogy  fehérnép vagyok nyomorék  dalt  is anyai  ösztön  vérével  adok s  hivalgó,  biztos  dalaimnál jobban  ölelem.

 Az  ég:  felborult,  óriási, mély  kékszinü  kristály-kehely, belé  életet  egyedül  csak a tél  varázs-lelke  lehel. A  Tél  varázs-lelke,  e  titkos, bűvös  erő,  rejtély-csoda, amely  mindenen  szerteárad im,  lásd hó  a  Tél  bársonya. Fehér  prémet  kap  minden  itt ,ragyogó,  szép  ezüst-ruhát hermelín-bundás  hercegek és  hercegnők  most  mind  a  fák. Ezüstbe  öltözködve  áll minden  ház,  kert, rét,  fal,  kapu a  hó  csillogó  korona ,varázslatos  tapíntatu A  láng,  mi  ítt-ott  fellobog gyémánt  a  hó-ezüst  között. az  égtetőn  a  csillagok angyalszemek,  ránkőrködök. Minden  pompa,  fény,  ragyogás. vrázslómesterük  a:  Tél. És  hol  van  ő?  Most  kergeti ezüst  hóseprüvel  a  szél