Már hiába

 Már  hiába,  hiába  is  fogadom,

csendem  nem lesz

és   egy  jó  dalért  a  legjobb  napomat  eladom.

Pedig,  kiszolgáltatottja  időnek

kedvem  pántlikái  szakadnak

szívem  tövisei  kinőnek,

s futó  szavaimtól  elmaradok.

Még  jó,  hogy  fehérnép   vagyok

lesz  mentségem  gyenge  nememre,

a  könnyen  elsíró  szememre

kijátszott  szép  tavaszaimra,

fél-életemre

Még jó,  hogy  fehérnép vagyok

nyomorék  dalt  is

anyai  ösztön  vérével  adok

s  hivalgó,  biztos  dalaimnál

jobban  ölelem.