Kék Világ -Vilhelem -Orminisan -Margareta blogja

 A vágyak magamtól rég elszálltak, már nem tűnődöm, mik várhatnak, lemondásom végigsétál a földi bájon úgy, mint a holdsugara  a fénysugáron. Napernyőt nyitok ki csendesen szívem fölé, mint kényes úri dáma, szívem, sértett ne érje hő, ne fájjon, könnyezek, a Te szíved van bennem. Ablakom a tavaszba ki nem tárom, nem ízlik rest kedvemnek életem, durcásan tolom el szerény ifjúságom. Magam sem tudom mit képzelek én fejem két párna közt, csókok igéjén s ébren álmodom , mi is az a végtelen.

  Hogy tudj adni,hogy tudj kérni, hogy tanulj mindig ha vétettel, hogy felemelkedj ha földre estél ha nagyon fáj akkor se hagyd fel.. Bocsáss mindig ,de tartsd észben hogy tanulságod legyen benne higgy önmagadban még akkor is ha mások mondják " nem lehet.". Ne hagyd abba a tanulás kedvet legyen egy könyv ágyad mellett ne nézd aktáidban éveidet sosem csak hallgass mindig a szívedre.. Légy jóságos de csak mércével a szeretetet ne váltsd gyűlöletre, fejedet mindig félig hajlítsd meg büszkeséged elveszni ne engedd . Vígan éljed napjaid minden percét mintha az utolsó pillanat lenne merj repülni és merj szeretni mert e földön csak egyszer élsz. W.B.] tag Megjelölés pin Helyszín megadása pencil Módosítás

  Vizsgálom szívem hol a vádak tömötten sokasodnak ellened, mert kínnal mértem szerelmemet, kínnal, mit teremt a hiú kívánat. Szavakba fojtom szenvedélyemet, mely ölelésbe már sohase robban, simuljon el, mint vihar a habokban, miken megbékélt szellő is remeg. A múltra nézek egyre, a gonoszra, mint síró vad, ki marja mély sebét, hogy önmagának enyhét ellopta és sajgó fájdalmát felfokozza még. Szerencsém, hogy csókot nem adtam így lettem szívedben örök életű panaszos hangú,buja mesterhegedű, így lettem áldozata szép szavadnak..[W.B.]

  Békés sötétséggé olvad az este, nem létező vágyakat sért az idő, a fájdalomnak és a szerelemnek éjszakája jön béna erkölcsökkel. Nem láthatlak, ezért alázkodom, gyógyító szerelmen,kongnak harangok sohasem maradunk egyedül,bármikor messzeségből , közel hozzák a távolt. Fél álmomban néha hallok egy szót, mint egy angyal, ki tékozolja napom tények s az órák hiányát elgondolom amit ígértünk örökre, ketten egykor. Békés sötétséggé olvad az este, meghallottam e súlyos csendet szobámban,meztelen lábbal járok árnyékok táncolnak mint egykoron. Amit tudsz az ,csak részlet,de sok csak akkor lesz egész,ha elolvasod életed könyvének utolsó mondatát, mik számunkra az új tízparancslat.. [W.B.]

  Boldog vagyok. Már megvan mindenem a múlt fájdalma többé nem emészt, most elfelejtek minden szenvedést és nem buggyan több jaj ki szívemen. Amit kívántam, végre most enyém, nem dicsőség, nem fényes, színes ruhák nem tébolyult mámor, nem furcsa lázak, csak egy mosoly a szeretett férfi arcán. Oly jó megfogni izmos ,erős kezét, kószálva kézen fogva álomréteken, simogatni boldogságtól részegen arcát és lelkéből dacosan áradó hatalmát. Oly szép most minden, roppant nagyok a csillagok, a lágy, felhőtlen éjszakában, én megtaláltam már, amit kerestem. boldog vagyok s egyre boldogabb leszek. Velem a halk s zárt csillagos útra haladj tiszta szerelem csak ott terem s fakad szív áldását s a szerelem tisztaságát angyali -kezekkel teremtik s táplálják. És itt eldobom a bánat bús palástját, nem szomjazom már mérget és vigaszt, de felnyitom a szívemet, hogy lássák a boldogságot, mely örökre betölti azt.[W.B.]

Az az erős, ki gyengeségét erőnek nem használja ki, az az erős, ki nyugton gyenge, ki nem: sok, de ki: valaki. Az az erős, akinek álmát nem zavarhatja semmi meg, ki, amikor semmije sincs már, örülni tud a semminek. Ki azt mondja: az élet mélyén új világokat rejt a köd, erőnk csak úgy erő, ha jóság a lét szívéhez odaköt. Az az erős, ki elhitetni tudja, tudja a sorssal, hogy bukhat, kitől a vágy akárhogy futhat, utána soha nem szalad. Az az erős, ki gyengeségét erőnek nem használja ki, az az erős, ki nyugton gyenge, ki nem: sok, de ki: valaki!. [W.B.]

  Az idő kézen fogva menetel veled sikoltó fények , zajló örvények felett de csodálatos, szép a misztérium heve karcsú bokádon megpihen tekintete. A kígyó, a tűzpiros kígyó megérint leköti két kezed s átöleli tested s hallod a neved, e bűvös percben kígyózik feletted ámuló tekintettel. Szemed lehunyod s engemet érzel, csukott szemekkel engemet látsz, az arcomat látod, a hangomat hallod ezer meg félezer kilométerről fűt a láz. Zavarba ejt e hirtelen betegséged, e fájdalmas, fiatal szédület az időben sikoltó fények s zajló örvények fölött visszhangja támad szavamnak feletted. És nem tudod: milyen lehelet éget és nem tudod: hogy honnan az egész és nem tudod: hogy mosolyogj-e halkan vagy ágyad előtt csendesen térdepelj. A Távolság leomlik s az Idő egy percre megáll. [W.B.] 💥 💥 💥 💥 💥