Végitélet
nem létező vágyakat sért az idő,
a fájdalomnak és a szerelemnek
éjszakája jön béna erkölcsökkel.
Nem láthatlak, ezért alázkodom,
gyógyító szerelmen,kongnak harangok
sohasem maradunk egyedül,bármikor
messzeségből , közel hozzák a távolt.
Fél álmomban néha hallok egy szót,
mint egy angyal, ki tékozolja napom
tények s az órák hiányát elgondolom
amit ígértünk örökre, ketten egykor.
Békés sötétséggé olvad az este,
meghallottam e súlyos csendet
szobámban,meztelen lábbal járok
árnyékok táncolnak mint egykoron.
Amit tudsz az ,csak részlet,de sok
csak akkor lesz egész,ha elolvasod
életed könyvének utolsó mondatát,
mik számunkra az új tízparancslat.. [W.B.]
Megjegyzések