Kék Világ -Vilhelem -Orminisan -Margareta blogja

 Hallatszik az őserdő zúgása, Fehér virágok illat árban Sóhajom száll az éjszakában Vadvizek bűvös partjain át   Megállók, hallom a suttogást Hajtom a bolondok csónakát .Fehér mirtusz és mimózáknál Illatos pórázát járja át     Evezek, lejtve a víz partján, Ősfák levelei hullnak rám És evezek bolond csónakán   Osvizek és százados fáknál Bűvös nagy illatot szórnak rám Ülök a bolondok csónakán   Evezek bolond lapátjával, Még nem merültem le az árba Hitvány bolondok csónakával  

 Jó  lenne,  ha  ember  lehetnék, Ember  csupán  — és semmi  más. Ha  nem  gyötörne  rút,  igás Robotjával  a  magyar élet .Óh,  messzi  tájak  bús  varázsa !Úr  lennék,  büszke  és szabad ,Nem  kötne  röghöz  sújtó pillanat ,így :  durva  sors  szolgája  lettem .Rohanni  kell,  int a  szépség ,Az  élet száz  hajrát dobol :Szerelmes,  mámoros pokol ,Véres  könny  és  dölyfös  bitorlás .Páris,  Róma  — rádió  remeg ,Szikrázva  gyújt az  olasz  ég .Álomrabló  tündérmesékMarcangolnak   —  s minden  hiába .Sivár  napok  pora  vakítja Szépségre szomjas  két szemem .A  tévedt embert  könnyezem ,S  magam  vagyok  holt  bánatommal .Most  látlak  ím  roncsolt  valódban Kiűzött,  elhasznált fajom .Ha  éretted sikolt jajom: Téged siratlak  megalázott Ember.  

 Lelkem  szunnyadó estéi, Ti  boldog,  bágyadt,  elhalkult  órák Köszöntlek  halkan! ...Békés  szívemmel,  álomkórban Köszöntlek  Ti  áldott,  csókos  percek ,Színek,  virágok,  dalok,  álmok  és  szerelmek ,Köszöntlek  halkan Ha  szívem  énekes  kis  koboldjai Mesés  utakon  messze-messze  mennek: Lelkemben  ezer forró  köszönésse lDalol az Élet.(Lelkem  szunnyadó  estéi Bennetek  dalol az  én  nagy  szen Bennetek  dalol az  én  nagy  szentséges  hitem Túl  a  halálon,Túl  annyi sóhajon,   túl annyi  megálláson:Hogy  leszek  még. Lelkem  szunnyadó estéi,Bennetek  érzem  és  Néktek  köszönöm: Hogy  egyszer,  egyszer,Ha  lezárul  fölöttem  az  Élet ,És  minden  durva  zsibongás ,Ember,  asszony,  csók,  illat és  óra  Egyszer,  ha  minden  elmúlt szerelmem Elébem jő egy  könnyes  búcsúszóra . . .Egyszer,  ha  színes  kárpitján Feltárul előttem  sok  csodás  messzeség S alázatos,  bús  békülékeny  szívvel Isten-Krisztusom  felém  nyújtja  majdHét sebből  vérző,  halovány  kezét.  . .Egys

 .Aludni  kell  Mintha  fal,  párna,  kis  szoba Bódítva  titkon  ránklehelne .A   gondolatunk  gúzsba  verve Elvérzik  lassan  s  cseppjeit A  némaság  homokja  issza. A   pisla  lámpa  félvakon Hunyorog.s  ósdi  bútor  reccsen. .Visszhangtalan  hal  meg  füledben A   zaj,  csak  szived  kalapácsa Döng  melled  sziklabarlangjába’ .Különös,  lágy  fuvalom  csap  meg A   múlt  s  jelen  egybefogódzva Mint  sima  kő  a  széles  tóba Beléd  merül  és  szemedet Betapasztja  az  álom  csókja.

  Most  bennem   érzem   m inden  tavaszom n ak rügybontó,  lázas,  pezsgő   erejét Lankadt erekben  nedvek  sokasodnak s  napfény  veri  a  lélek  peremét A zsonge mag   a  barna-puha  földben mar-mar  kiduzzad   kis  rög-ajtaján, s  ki  téli burokboll  gyoztesen kitortem    az   éledés  most  így  köszönt   reám.  A   kinti   lég  sugar malasztol arad szello nyomaban,  szende   illatok  a  fű  között  csillámló  víg  bogár-had, mint  bennem   is  a eszmeraj,  ragyog A   kerteken  a  bús  cseresznye-ágak fehér  virágos  fátylat  öltenek így  öltözöm   a  fény  vidám   fiának ki vegre,vegre karjai kozt remeg.

 Miért  csöpög  a  vér A z  én  szívemből,  hogyha  mást sebeznek  ?Miért  akarok  én Fárosz  lenni,   hol  tévelygők  eveznek  Miért  szorul  e  kéz Ökölbe,  hogyha  botorságot  látok  Miért  akarom  én Látóvá  tenni  ezt  a  vak  világot Miért  ver  az  átér Erősebben,  ha  rossz  beszédet  hallok  Miért  akarok  én Jóvá  bűvölni  minden  átok-hangot  Miért  akarok  én Minden  terhet  a  vállamra  venni ? Miért  akarok  én Széttartó  lelkek  átfogója  lenni ?

Most elhagytak már végre mindenek ,A tarka álmok sem jönnek nyomomban ,Ritkán, ha jőnek, szétfoszolnak nyomban És messzi messzi égről intenek   .Halál-kutyák ragadnak vékonyomban ,Vért fecskendeznek szétrepedt erek És nem használnak gyógyító szerek ,* Halálom kong a barna, vén toronyban   .S ím meghatottan bámulom az élei Üj színeit, miket nem láttam eddig S egy pillanatra megriadva félek   :Ha majd az élő vak halottá vedlik ,Ki nézi majd e sokcsodáju szépet ,A szivemet s a szemem kik öröklik  

Szó, könnyen illanó, tova villanó hangteredék. Nem beszéd, csak szó,néha.   De szólj csak,kedvesen vagy negédesen, mindegy ,a hangod megremegtet édesen :jó hallani s hallgatni jobb talán De nem, ne szólj, csak nezz csak nezz ream.   Két kerek írisz: két sötét virág kék tó vizén ring s ringat édes álmot .Szeretném, hogy minden vágyam megálmodd mik ott zsongnak körülted szüntelen ,körülbecéznek hallgatag, sóvárgón   s szép halált halnak szájad drága szélén     

 Mindig  néztem,  mindig  vártam ,szivszakadva  mindig  vágytam ,újra  éitem,  újra  haltam minden  csókban,  minden  dalban :mégis  újra  újjá  lettem, meg  nem  bántam,amit tettem ,szép  az  élet,  szép  az  élet,  kedvesem meghalok erted. Borral,  csókkal,  vig  zenével életem  csak  szépen  ég  el ,vígan,  szépen,  meg  nem  bántam ,csodálkozva  és  csodáltán, de szomjasan,  mindig  éhen ,ostobán  jött  újra  végem, mit  adhatnék  ebből  néked  kedvesem ,meghalok erted.. Vigasságok  vigassága, szép  életek  igazsága, szép  halottak  könnyű  vége ,életemnek  édes  mérge,   megkívántam,  megkóstoltam ,sohse  lettem,  sohse  voltam ,sohase  volt  szebb  az  élet , — kedves,  jaj,  meghalok  érted

Most szembenézel s mosolyogsz talán Egy pillanat, szemvillanásig tartó aztán kinyújtod karcsú-szép karod fehér ívét, és ideadod a kezed, hogy megszorítsam.   Királyi vagy könnyen adod kezed és szép vagy, mert most énnekem adod. Ha akarod, szemvillanás csupán, Király vagyok egy szép és balga percig vagy alázatosan hálás rabod.   Szeretsz ? szeretlek, játszik a kezed s az ujjainkban forró vallomás ég aztán, mint két, ijedt kicsiny madár szétrebbennek a kezeink, s összemosolygunk, hogy semmi se lássék