Aludni kell

 .Aludni  kell 

Mintha  fal,  párna,  kis  szoba

Bódítva  titkon  ránklehelne

.A   gondolatunk  gúzsba  verve

Elvérzik  lassan  s  cseppjeit

A  némaság  homokja  issza.

A   pisla  lámpa  félvakon

Hunyorog.s  ósdi  bútor  reccsen.

.Visszhangtalan  hal  meg  füledben

A   zaj,  csak  szived  kalapácsa

Döng  melled  sziklabarlangjába’

.Különös,  lágy  fuvalom  csap  meg

A   múlt  s  jelen  egybefogódzva

Mint  sima  kő  a  széles  tóba

Beléd  merül  és  szemedet

Betapasztja  az  álom  csókja.