Kék Világ -Vilhelem -Orminisan -Margareta blogja

A törött,bágyadó örömök szelén, átfúj egy gondolat oly halk ,kéretlen gyökértelen, valamire emlékeztet, sietek, kapkodom lépteim esztelen , arcomon rettenet redőkbe borzadó, öröm és iszonyat fuldoklik bennem dübörögve, de a hang,mi bentről némán zeng- magamra lettem, törekvő láz marcangol meredten- hol tévedtem? És hirtelen hasit a mennydörgés- sorssal ellenkeztem, mert éltem az ártatlan élhetetlent oktondin,büszkén, csalfán buzgalmam hevében öleltem örült szerelmet, s most roncsok halmát tördelem a holt ölelést és kacagásba fuldokló csókokat s a kibuggyanó vért most kapaszkodok a szellő zenébe és cipelem a gyengülő örökre kimúlt érzéseket gyöngeségemben, mert testem is bomlik a szél fuvallatban és szállnak emlékeim rohanok esztelen,hogy elkapjam töredékeit [W.B.].

Ott voltunk mindketten asztalnál ültünk, utolsó este álmunkban is egymást lestük, s a nagy kapu megnyílt előttünk mint szobrász faragott kőoszlop, mely fején vitte a felhőket és vadgerléket s ha sikerült kimenni rajta a keskeny kapu diadalívvé átalakult.  Elfogadtuk mindketten a köztünk jajongó reményt teljesült mit titkon akartunk s a felhőkön repdeső gerlék is, mert új értelmet nyertünk a varázsos diadalív alatt is szerelmes igád nagy súlya alól, mégis cseng a telefon és halkan susogód várlak mindig ott. Ma felhívott telefonon a legegyszerűbb lény, végigutazott ereimen a végállomásig kinyílt az óriás kapu szívemből s a tavasz kikacagott testemen át s visszaüzent egy másik világ a kék ablakon ébren vagyok és várlak. Valóban ott voltam

Megtört csendben mikor a szív pihen, már azt hiszem időnként hogy valahol bent elérhető az ismeretlen érzelem, valahol bent bevésődött kegyetlen egy gyönyörűség és szívverésem résein ezüst fonalakon keresztül ismerős lepkék kirepdesnek s az illatos kikeletben eggyé lesznek magányos türelemmel összhangban velem megkísértetnek. S egyszerre bomlik minden fölszisszenve s csillag poros színekben szétszóródik testemen míg engedelmes szívem békés lustasággal pihen. Mert úgy váltakoznak percek hajnalok,  s esték cserélődnek egy végben, mert e szerelmes létben semmi sem zizeg nesztelen csak izzóan lüktet megkergült bolondos szívemben a győztes tavaszi estben széttiporva békés pihenésem ..[W.B.]