Szeretnelek megegyszer latni
Mélyebbre már nem eshetünk Éjjeb nem lehet estélünk A halkabb szív már nem dobog, A lassúbb kerék nem forog. Innen már nincs, csak felfelé A nap felé, a fény elé! Az indulás, halk szívverés Zengő kerék, az érkezés.
Bejegyzések
Holnap is
Zörgetek, De nem nyitnak ajtót. Kiáltok. Halló, ki van itthon? Hiába, nem jön felelet. s a kulcslyukon nem látok átal Én biza a küszöbre leülök S amíg nem jönnek, nem megyek tovább. Itt várok estig, reggelig, ha kell Két kezem csendesen pihen a holnap jő s beenged. . S ha nem enged be ? Újra zörgetek, ,Vállam neki vetem a kapunak Sóvár kezemmel addig döngetem Míg átbocsát. Vagy összezúzom a konok vasajtón Álmodni merő árva koponyám. .
Aki melegsegrol álmodik
Ki mindig melegségre vágyik, nem juthat el, csak a magányig barátja nincs... S ha van, felejti hogy lelkük mélyén csoda telt ki. Bolyong utcákon, erre arra és egyre kínzottabb az arca, aki szerette már nem csodálja aki gyűlölte az most se szánja. Irigye így lesz minden csóknak szerelemben elcsattanónak, jégszigetet épít magának páncélja az elpusztult vágyak. Az alkotásban kedve nincsen mélázik vesztett tiszta kincsen. s míg végső perce csendben eljön elborong minden őszi felhőn.
Esti hangulat
Ma olyan volt a lila hegysor, mintha vigyázva, őrként állna ez éden körül, ahol egykor kiserkent gyerekkorom álma. Ma olyan volt a fenyves árnya, mint hogyha hűvös kripta lenne mint hogyha csak egy estre várna hogy mindent eltemessek benne. S a szellő mintha sóhaj lenne úgy hullott ma az est-homályba mintha valaki messze menne, s az örök búcsú nagyon fájna