Kék Világ -Vilhelem -Orminisan -Margareta blogja

A szó gondolataimnak borítója sárga aranyba ötvözött remek, kongó pohár,mi néha összecseng örök zenéket vágyva énekelnek. Titokzatos eszmék fellobbanása a gyönyör rút kérgét nem töri át, a szóban egy rab lelki vívódása suttogja neked a mindenség dalát. A sok színek benne elfakulnak és dörgés lesz az égi harsonából, a szóban elhal a virágok illata száraz levelek meredeznek róla. A vágy, az óhaj a szeretet szava remegne bennem s tetté forrana gyűlölt szavak között idegen lett a nagy szerelem létezése maga. Csak tudnám már elfeledni a szót, aminek búban, lázban egy az ára, mely letapossa néha a szerencsém és nem maradna semmi utoljára.[W.B.]

Élni szeretne, mint büszke másik, de nem kíváncsi mások életére, tüzes, mohó zavarban hazudozik babonáit gyomlálja letérdepelve. Minden ismert hegyekről, levegőbe keresve határozottan, mintha tudna arról egyet-mást felbuzdító buta eszméit hogy robbantsa zárt kapukba önmagával tapadva hadonászik, de bizonytalan minden, s kell a másik, hogy méreget s ujjong ha belelát az élet borzalmába egy pillanatra, letörten és ezerszer megcsalatva lassan építve győzedelmes Házát.[W.B.]