Ami megmaradt
Percekre megáll tompán a szívem, régi emlékemet már rég terveztem, hogy bár legalább körvonalakban is megjelenjen finom-tekintetű szemed. Megjelenjen finom-tekintetű szemed, ráncos homlokod része, s dús hajad édes szálaival,fürgén,rakoncátlan s a vastag vonalú, bátorító ajkad. Ajkadat hogyan, hogy írhatom le itt, itt a versben zenés édes mosolyával a minden titkot oly biztosan átfogó s megtartó nagy igéivel,ha lezártad. S szellemed a pazarul áradó, hideg kristály gömbje,úgy siklik testemen szíved dobbanását nem hallom meg hiába érzem itt benn a testemben. S hol marad széles melled erős, meleg dobbanása, kezed sok kegyes apró simogatása,mit barátod lesett, a festő szemmel mindig, annyira irigykedőn? S csendbe merült tűz lett, rezgő s örök öblös hangod, a szívem bús sóhaján mint a mese,a kicsiszolt mester ajkán, mi titkos tested takarja, úgy dübörög. Mindennap egyszer elmegyek lakásod előtt, Kelemen utca hátsó kapujáig, s elgondolom: most