Utolsó alkalom
Piros lepke lebeg át a kerten, meg-meglibben a dohányvirág szemem semmiségekre terelem csend van, senki sem hív, nem kiált. Annyi minden lesz s volt a világon, képzelődöm, én vajon még vagyok? Mennyi volt a valóság,s az álom, vajon mi volna rossz és mi lenne jobb? Arcomat én már rég kezembe fogom elfedni sok kudarcom s szégyenem miért hittem, hogy küszködve, kitartón a világ majd jobb lesz énvelem?