Városom---Wilhelem
Megérkeztek a varjak Vásárhelyre zavartan károgó hangos sereg az erdő zengő kristállyal belepve, jég zizzen ott s az ágon hó remeg. Erdők alatt a hóba fúlt kisváros űzött el engem s konok közönye, az egyformaság és a pletykagyáros, röghöz tapadt pénzgyűjtők csömöre. Ősi értékes emlékváros betakar, testén lóg ezernyi furcsa szerzet, erdei varjú s betévedt álmagyar akiket az éhség és az élet kerget. Dübörgő utcák hosszú autósorok kelet s nyugatból színes keverék, fényes körút s gyanús sikátorok, csodás blokkházak s alattuk szemét. Városom vagy nekem, habzsolsz mohón, és dúsan terített asztalodról kevés morzsán bár, éhen mégse hal, károgó varjú s betévedt álmagyar.