Városom---Wilhelem
zavartan károgó hangos sereg
az erdő zengő kristállyal belepve,
jég zizzen ott s az ágon hó remeg.
Erdők alatt a hóba fúlt kisváros
űzött el engem s konok közönye,
az egyformaság és a pletykagyáros,
röghöz tapadt pénzgyűjtők csömöre.
Ősi értékes emlékváros betakar,
testén lóg ezernyi furcsa szerzet,
erdei varjú s betévedt álmagyar
akiket az éhség és az élet kerget.
Dübörgő utcák hosszú autósorok
kelet s nyugatból színes keverék,
fényes körút s gyanús sikátorok,
csodás blokkházak s alattuk szemét.
Városom vagy nekem, habzsolsz mohón,
és dúsan terített asztalodról
kevés morzsán bár, éhen mégse hal,
károgó varjú s betévedt álmagyar.
Megjegyzések