Kék Világ -Vilhelem -Orminisan -Margareta blogja

 Bús emléken könnyet hullat a vágy  szívem legszebb álmán s szerelmén, amit emlékemben sóhaj  és vér táplál fakul a színe a testem súlyos selymén. Mint bizonyságra és megértésre csak a vándor   vár  ily szomjasan egy titokzatos asszony  csókjára, hogy égjen, égjen ajka lángokkal.. Érett   asszony őszinte, tiszta,szava keservét akartam elsóhajtani, mintha szeptemberi-este mély brácsa búgna. S mi lett belőle? Nagy  csalódás  dala. Időnként hirtelen hátranézek, téged keresve, mert érzem: két kutató, nagy, barna,égő  szerelmes szem figyel, amerre járok és öregszem. Most némaságban állok a kertben, gyümölcséréskor,  terheltek a fák megbecsült  éveim kiteljesedését csak pár meddő fának  adnám át,