Kék Világ -Vilhelem -Orminisan -Margareta blogja

A  szerelem   oly  távol  jár ,a m uzsika  oly  m essze  szól, mintha  lilás  kristálypohár zengene  lenge  esthomálytól Igy   rezegnek  a  számban  is szavak melyek  elnémultak,a  mennydörgés  így  lesz  hamishang:   sóhaja  bágyadt  búmnak Úgy  hülök  ki,  m int  az  étéi ,úgy  alszom  el,  m int  a  dallam ,úgy  hálok  meg  egyszer  éjjel,meg   sem   látja  senki  rajtam 

 Hófehér papírra nevetve irom ajkad a kék tejben piros rózsaszirom Szemed szittyák közé iramodott nyár Pilláid fészkében két szép színes madár.   Mint márvány szikláról, halvány homlokodra kunkori levéllel borul hajad bokra Arcod két halma közt fitos kápolna, kertjén szemöldököd, mintha lugas volna.

 Hazafelé visz a vonat Brassóban van a hazám Valaki még csak rám ismer Majd a jegenyék talán.   Gőztáltos az éjszakában Megy, fut, rohan itt velem Gyermekkorom mutogatja Lelkét felém meztelen.   Itt-megállnék,ott megállnék De csak száll a gyorsvonat, Milyen szörnyű kényszer,ok,cél Mely örökre hívoga     Éj gurul az ablak mellett, Bús nagy labda, rémület Csillagok verik arcomra, Nehéz hűvös fényüket.   Dombok, rétek szagát érzem Homlokomon, mint kezet, A gyöngyvirág, fehér fogsor, Erdők szájából nevet.   Göncöl rúdja, mint a kútgém Rám s a vonatra hajolt Bíborán majd tejfehéren  Nézett be a nyári hold.   Szörnyű őrség így vigyázni S virrasztani hajnalig, Kanyarból ki, kanyarba be, Újabb fanyar kanyarig.   Rémülni, hogy hátha játék kocsi, mozdony, sín, vasút, Mely egy óriás kezében Vaksi karambolba fut.   És hogy alvó népemmel itt Mire virrad még ez éj, Álma szendergő, halálos? Gyógyulást hozóan mély.     Én szállók vagy a v...