A Hold dalolt
A hold dalolt s párnádra folyt. Az ág, az ég, némán beszélt. A messzeség ezüst haját ma homlokodra fonta át
Bejegyzések
Dalok a csalódásról
Hol, merre vagy? Meghallod Mit lelkem panaszol, dadog, Vagy talán észrevétlenül Semmibe tűnnek a dalok? Mint odafent nagy Északon Az égbolt hulló csillaga! mint a viharzó tengeren A szárnya-tört sirály dala! Csak hitegettél, csalogattál Nem enyém volt a csók,mit adtál. Nem enyém volt az ölelésed, A te szíved titokba vérzett. A karjaim közt csak temettél, Te mást szerettél, mást szerettél mámort keresett dacból lelked hogy őt feledjed, őt feledjed. S bár kárhozatba vittél engem Fátyolt borítok reád csendben Én láttam vívódásod, gyászod, És megbocsátok, megbocsátok!
Idelenn
Itt lenn a Virág mind halandó S a madárdal rövid nagyon Én az örökké tartó, Fényes Nyarakról álmodom. Itt lenn az ajkak elpirulnak, S nincs méz a fonnyadt bíboron, Én az örökké tartó Édes Csókokról álmodom. Ide lenn minden szeretőnek S barátnak ajkán siralom Én az örökké tartó, Páros Hűségről álmodom.
A tuz háborúja
En sem vagyok jobb.Engem is hajt A megvadult szazad atka A regi istent megtagadtam S az ujnak nem hajlok igaba. Nyugalmas bekes kor dajkalt csititgato kis dajkanota de szivem mar megprobaltverni Uj nyughatatlan ritmusokba. A marosparti hullamtol rengett minden rezges szivembe rezgett hivotyt az orveny kelyhe,hej haj nagy uj vizek hova siettek? Erzek sejto szerelmet melyhez nem szuletett meg meg a parom Koszirt a szivem varazslatra var ki bennem uj konnyet fakasszon. Megtelt a lelkem uj viraggal amelynek nem jott még tavassza s larvakkal kik haborgast gyartanak mely a fold kerget is felszakitja Vár a lelkem nagyszeru uj kejt amit meg senki meg sem sejtett s aztan ,amit nem birt ki senki oly nagy kivalasztott keservet. Uj istenek !Igazzatok le s boritsatok ram kohegyet mert tuzet lopok fajának bennem is bunos sarja tamad Es ellopom uj tuzetek..