Kék Világ -Vilhelem -Orminisan -Margareta blogja

 Várlak,  sírva  kérlek,  sóhajtva  kereslek de  te  nem  jössz  vissza, könnyűjét  a  párna  síró  két  szememnek szaporán  felissza. Néha-néha  álmom  előmbe  hoz  téged  a  te  holló  hajad,  szép,eros ferfi    képed s mig  lelki  szememmel  arcodatt  nézem az  álmom  lefesti. S  lelkemet  a  bánat  lassan  elepeszti a  fájdalom  terhe  összetör  egészen várlak,  sírva  kérlek,  sóhajtva  kereslek de  te  nem  jössz  vissza, ,   .  .

 Az  emlékek,  mik  réges rég  pihennek, feltámadnak  néha,  szent  éjszakákon,                    elottem  megjelenik   tested ,  arcod és  ajkad   bűnös  csókjaira   rég vágyom. Ilyenkor  talalkozunk  nalad .  Úgy  suhanok szobádba  halkan, mint a Hold   sugara úgy  érzem  akkor,  mintha   velem  volnál, s  enyém  lennél  egy  röpke  éjszakára .Karom,   szeles vállad  fóróságát   érzi ajkad   tüzétől  részegül  a  szám, szakállad   csiklandja   arcom   a  nászi  kéjtől ízzik  a  lég  a  bús  legényszobán. De holnap? Jön  az  ébredés.     A  mámor kiszáll agyamból minden ami csak álom az   első  hajnali  sugár  almodó  gőze siet  hogy álmaim  gazdag  seregét  legyőzze.

 El szeretnék menni messze, távol innen hívogat a Semmi, halkan elringató,        puha dús ölében jól esnék pihenni   Itt szeretném hagyni mindazt, ami bántott, amit elszenvedtem ami ellen gőgös, dacos akarattal hasztalan küzdöttem.     Megragadt az élet durva, fagyos kézzel letarolta lelkem, nincs már mire várni nincs már miért élni most már megértettem.   Meghajtom a fejem  így volt ez megírva. jól van így is minden csak egy vágyam él még égető, sóvárgó, hadd mehessek innen.

  Sűrűn hulli a fák levele a földd száraz lombbal tele hideg őszi szél fuvallata teregeti jobbra-balra.   Szomorú szívvel nézek szét mintha az én ágyam vetnék s a zúgó szél altatoja m intha csak énnekem szólna!   Pedig nem is volna rossz tán mély álom nak szállni most rám s szép csendesen, ahogy éltem, elpihenni észrevétlen   És hogy oa lent ne fájjon e világból távozásom  nem álm odni semmi másról, csak m ind e bús lom bhullásról. 

 Az  újesztendőt  hadd  köszöntsem amely  elvan  rendelve  bölcsen .amely  csupa  rem ény,  ígéret, mitol   szívünk  is  újra   éled .Ámbárr,  ha  jól  diktálja   elmém,  jobb  volna   meg  sem  énekelném én  m ár  megértem   jó   néhányat,  támadtak  bennem  balga  vágyak. Hogy  lenne  jobbb ?  Hogy  boldogulva régi  kedvem  megjönne  újra lelkem   képzelme  játszadozva, a  révpartot elémbe  bízta. És  elringattak   édes  álmok  o, hogy valóra egy sem vállott, ezért  nem  bízom  én  az  „ Új-ban  sok  régítől   sokat  tanultam. S   ím ,  mégis,  mégis,  üdvözöllek új  újesztendő ! miként   a  bölcsek, kik   tűrve  várnak  és  remélnek míg tart  e gyötrő  ,foldi   élet s  száz  csalódással  nem  törődve, bízva  néznek  az  eljövőbe!