Emlékeim ábrándja

 Az  emlékek,  mik  réges rég  pihennek,

feltámadnak  néha,  szent  éjszakákon,                   

elottem  megjelenik   tested ,  arcod

és  ajkad   bűnös  csókjaira   rég vágyom.

Ilyenkor  talalkozunk  nalad .  Úgy  suhanok

szobádba  halkan, mint a Hold   sugara

úgy  érzem  akkor,  mintha   velem  volnál,

s  enyém  lennél  egy  röpke  éjszakára

.Karom,   szeles vállad  fóróságát   érzi

ajkad   tüzétől  részegül  a  szám,

szakállad   csiklandja   arcom   a  nászi  kéjtől

ízzik  a  lég  a  bús  legényszobán.

De holnap? Jön  az  ébredés.     A  mámor

kiszáll agyamból minden ami csak álom

az   első  hajnali  sugár  almodó gőze

siet  hogy álmaim  gazdag  seregét  legyőzze.