Kék Világ -Vilhelem -Orminisan -Margareta blogja

  Ha rozsdás levelek hullnak válladra ne csodálkozz,az ősz ajándéka beborítja hajad, s tested zavarban csillogó gyöngyöt fűz hajadba. Minden esztendőben kavarognak  évszakok kemény hullámban furcsa neszek szétszórtan halványítják napnak sugarát . Ködös reggelekben csurog a dér aprítja homályban színének opálját kacagva száguld cudarul a szél elseperve az ősznek huncut gondolatát. A szőlő megérett,mustban csorog mézédes arany lebegő illatban hajadról lehull a sárgás falevél szívedben marad őszi gyöngy füzér. S majd göndör hajadról gyöngyöznek nyári hangulatok topáz színekben szállnak messzire a nyálkás légben az őszi napsütötte feszültségben . És bíborban fürödnek lágy neszek szalmavirágok hajlongnak kecsesen szirmaik beborítják a kékes ködöt majd lilás homályban elrepülnek.

  Hittem az igaz jóságban szenten az élet barátságos értelmében dicséretes erők erényeiben mit magamban hordok rendületlen. De az élet kegyetlen ,védtelen szelíd szívemben legyőzötten , zengem csalódott fájó énekem  mi üresen kong és értelmetlen. Ha gyengül jóságom erőtlen könnyekbe fut foszladozó éltem gyáván pengetem lantos énekem , kegyetlenséggel bezárom szivem. Mert egyre a rossz győz: őrültség , sátáni tüzes érzéki túlfeszültség rángatja testem míg elszomorodók, míg átkarolnak jóságos szent karok. Sose légy naivul szelíd, légy civakodó üvölts ha bántanak, hidd a valóságod zengjed bátran törékeny jóságod harccal védd meg szent igazságod.[W.B]

  Ma már csak a mában kutatok, sovány sóhajjal befele nézve, kigyúlt arcomon láz rózsa pihen s tenyerem nyitva mindig éberen . Létezésed most is szívem álma , s emlékeztet törvényes jogára szerelmednek gonosz varázsa búcsúzni készül örök távozásra.  Még sokszor láttalak azóta  szálltak darvak színesen az égen fényben csillogott szárnyuk te érkeztél csodák fényében. Fekete hajad lobogott lengén s mosolyod testemet kergette csókok hulltak keskeny ajkadról  szavaid csillogtak a szélben. Szólítottál bársony hangon fülemet becézte kéjes beszéded talpam alatt megrezzent a föld s a darvak csak keringtek sötéten. Most a volton is túl vagyok sebekkel csak magamban haladok feléd  majd lehet egy másik dimenzióban találkozhatok tündéri szemeiddel.[W.B.]

  Még most is olyan mint akkor csipkés fátyolba merült testem , és az illat mi száll felettem, felébreszti mohón kedvem . Még most is falánkul kívánlak, s álmaimban csókot formálok, tolakodnak a kimúlt vágyak, belém hasítanak öröm lázak. Mert vannak furcsa percek a szerelmem színes térképén , mit keresek némán, csöndesen, mint arany port a medrekben. De csak csend kíséri testem, megkövült rozsdás idők nyomán, de néha - néha simogat kezed és árnyékoddal játszok tovább. Érzelmem fonja boldogságát , s a bársony gondolat,hogy létezel , szavak nélkül hordozlak magamban és ragyogok az árnyékod felett . És amikor minden elfásul csendben újabb szavak tódulnak hozzám , újból megfestem kedvenc színed, újra arany porban futok hozzád.[W.B.

  Ahogy telnek az éveid, valami megtörik benned , bókolnak kemény bánatok lassan keringnek a dallamok. Érzed, ha becéznek,kezek, szikra töredezik szerteszét langyosodik tested ,ideged, beléd furakodik a szeretet. Minden porcikád kívánja vadul, tüdőd illatoktól szélesre tágul, átfut rajtad egy rejtett zápor, valami ősi érthetetlen mámor. Fogyó reménnyel táncolsz ,de felgyúl benned a tánc zenére , körtáncot jársz vidám ütemre , tüzesen járod nagy örömödre. Te vagy megint az , ki voltál, érzed bőrödön a párod illatát , újból beled száll a vágy ,s vár, hogy újból villámokat fogjál. [W.B.]

  Csillog a Hold, havak ezüstje szikrát vet kék illatok bűvöletében.  csikorog a fény a fák között  ragyogva kéklik az ég . Csendes az éj tisztult az ég fejed fölött , hajnalban lángra kél a Nap s hullámzanak bércek felett bolyhos csillagok önfeledten . Bűvös a kör , színes körök remegnek ez az áhítat titkos fénye szemünkben vígságot zeng, s habfehér kézzel integet . Dér cseppen , halk zizzenéssel dermedten szórja szirmait gyürükben, a szüntelen tisztuló légben villognak a hűvös pernyék . Ez az a pillanat, ráébredsz mindenségedben , hogy Nap és Ég mint egy igézet ketten az idő homályában örökre keresztezödnek, sebes zendülésben a tél bűvöletében.  És remegnek csillagok , jeges dermedés álnokságában pillék körülfogják sziporkázásuk s fullasztják testük ragyogását selymes zenével varázslatban.[W.B.]

  Ha tudnád,hogy te vagy a szikla ki őrzi testemet, te vagy a szárny ki körül ölel szeles estéken, lábam alatt az aranyos homok mi simítja talpamat bőrömön napfény táncolgat az a te ajkad, Melleden remeg a szívem  mint zápor után megtépett kis fecske fióka nyári délután, kezedből bárdot faragtál védelmemre s oly könnyen forgatod szemed mi engem őrizget. Te vagy a nyár a zúzmarás télben ki melegít s a télnek fagyos szemgödréből  te világítsz. Oly édes-könnyü az élet te veled szilárd talaj, gubancos ködös téli estéken csak csupa kacaj, szilárdan állunk a lépcsők fokain lágy menetben mert selymes titkok rezegnek bennünk mind örökben.[W.B.]

  Téli, halvány lilás Mikulásvirágon hever az alkony, Napot kereső szürke ábrándjaim ringnak sarló szárnyon, csak feketerigó remegő zenéjén táncolnak fények ,  s csorba Világnak remegnek ágai reménnyel. Mert furcsa fények rebbennek egyre mik körülfognak , varázsgyűrű formában fonódnak testemre s összezáródnak, tépelődő lázadásom , mi egyre sóhajt éjjeli lázban testemben, kibontakozik álom látomásban szívem fészkében. Csak egy keserű várás az éjben ,hajnalig tiszta lélekkel, halk dolgoknak velejét szomjazva nézem önfeledten , százszínű szirmok, remegő, zengő rózsái kigyúlnak felettem , míg bennem hazatalálnak csokorba kötve kiteljesedve. Mert így imádom lángoló szíved jövetelét törmelékként, hogy bennem maradjon minden darab örök emlékként.[W.B.]

  Minap sietve suhantál el mellettem lehajtott fővel talán bánt a magány ,vagy félsz tőlem  mert visszakérnélek már nem nézek szemedbe oly rég  ne félj ,ne kerülj csak szemed tiszta csillogó kékjével pillantsál felém , s ne húzd mélyen kalapod homlokodra mert ismerem járásod csak köszönj bátran ,intsél felém tekintetem nyugalom , vallomásom halk szavak bősége, de néha habozok  megbocsájtottam régen, csendesen és titkosan üzentem, mi nem jutott hozzád sohasem,  miket édesen rebegtem, most már csak fáj hogy simogattam, régen szerelmed s vártam kinyújtott karod örömét bársonyos csókodnak kegyelmes böségét. [W.B.]

  Hát ,ha karácsony jön, legyen karácsony sziporkázzon fény az egész Világon, szálljanak színes öröm girlandok , s lángoljanak gyertyák kitárt ablakon. Kis angyalkák halkan aprókat tipegnek széttart szárnyaikkal átall ölelnek puha kezeikkel örömöt szereznek, a fenyő köré leült gyerekseregnek. Mert örömünnep csak egyszer van, fenyő köré állnak kicsik és nagyok, szent békesség borul az egész Világra de gondoljuk néha a sorstalan imákra. Legyen bőség ,béke családok asztalán, de jusson eszünkbe a szegények asztala, mert örömünnepe betölti szívünk üregét , de könnyeket hullat a szegény üres szív. Teljen életünk békésen,boldogan tovább de Isten hitével ,ne legyünk ostobák, szeretetben ,bőségben turkálhatunk de sohasem legyünk irgalmatlanok.[W.B.]

  Köd fekszik mindenhol a nap fel sem kél reánk borúlt sötét álom túl rajtunk az ég . Dideregnek fák, hegyek ott a felhőkön túl, szomorúan keserednek ha a szél is fúj. A hófelhők szürke egén sötét homályban már dér hull menthetetlen vidámságban. Csak a fekete varjak raja  fittyet hánynak most az övékké a világ a felhők tanyáján. Makacs esők hadakoznak aszályok után , szörnyűségben gazdagodunk ünnepek ajándékán . Bársony égen azúr csillagok szomorúan myílnak s-a bolygó egy öröklött silbak csak pillanatilag. Ez a hónap több a soknál, elrettentő, decemberi számításoknál elrejtendö.

  télkező percek pörögnek bennem lenézem szándékkal akaratom közben bőrömet nyúzzak százfelé, a szidalmazó gondolatok, lagymatag testemre hamut szórnak ádáz vakmerő indulatok szinte örvendek az álnok harcnak így magamat tisztára moshatom , ferde rímekkel , szakadt hézagokkal nem bírom terhemet leszakadok a sántító vers rímek miatt úgy érzem lassan szétrobbanok és dühömben az igazat keresem  a kifordult Világnak képén semmi sem biztos, súgom magamnak mert itt ,ott az emberiség képtelen rendet falazni a világ fájdalmán büszke lelkek,könnyben hevernek s a logika már egy külön érdem és beismerem ,hogy nem véletlen hogy rossz korban rossz órákban élek csahol a kutya minden sarkon és aki rest nem logikázik mérvadón