Ma is

 Még most is olyan mint akkor

csipkés fátyolba merült testem ,
és az illat mi száll felettem,
felébreszti mohón kedvem .


Még most is falánkul kívánlak,
s álmaimban csókot formálok,
tolakodnak a kimúlt vágyak,
belém hasítanak öröm lázak.

Mert vannak furcsa percek
a szerelmem színes térképén ,
mit keresek némán, csöndesen,
mint arany port a medrekben.

De csak csend kíséri testem,
megkövült rozsdás idők nyomán,
de néha - néha simogat kezed
és árnyékoddal játszok tovább.

Érzelmem fonja boldogságát ,
s a bársony gondolat,hogy létezel ,
szavak nélkül hordozlak magamban
és ragyogok az árnyékod felett .

És amikor minden elfásul csendben
újabb szavak tódulnak hozzám ,
újból megfestem kedvenc színed,
újra arany porban futok hozzád.[W.B.