Józsika öcsém emlékére
Kis öcsém ,a Józsika ki bélyegzetten indult el útra keserű lett az élet, s akin a bélyeg úgy megnőtt, hogy hamar a sírba húzta: hol vagy most Józsika ? Az agyamban testvéri módra mint lepkeszárny verés-nyoma érződik gyenge akaratod sötét sorsa amin nem tudtam segíteni, csak amikor már késő lett volna. Sok fénykép maradt Rólad mint gyerek, majd felnőtt , fiatal bábszínész sok helyen arcod ugyanaz megbékülten a sorsoddal, de nem akarlak felismerni, nem ilyen voltál- soha. Fejfádon világoskék sírtáblán csak a neved van rajta fehér betűkkel: Józsika Ma nincs írás. A tábla tiszta egy Kék Madár ül rajta ő rizve tested otthonosan.