Lobbantsd szemembe tenger hazugságod és mondd: igazság! Én csak hallgatom s nézlek nyugodtan, gyűlölködő ember megvetőn s halk mosollyal arcomon Emelj keresztet s pogány vétkeidre teríts talárt, hints rá szentelt vizet, hirdess építést, rendet és erkölcsöt s nevükben gyújts száz romboló tüzet Pusztíts, öldökölj s ájtatos szemekkel békét szavalj az üszkös, dúlt romon többé nem csalsz meg s majdan gyilkod is így fogadom mosollyal arcomon.