Néha válogatunk----WILHELEM
Néha válogatunk , csak annyit engedünk amennyit bírunk néha csak szükség kérdés máskor harcias epekedés , mert játszani lehet sötétségben szavak tódulhatnak merészen, szemedben csilloghat harmat csepp amikor minden menthetetlen. És ha tompán suti a fény a szemed sóhajtásom rólad epekedő s a zsúfolt terek nyüzsgéséből közelebb éreznélek , mert egyedül az úton elveszek. Így légy irgalommal velem , múltamból ne tiltsd meg becsületem hadd hogy keretezzem be szíved és halára táncoljam éjjelem. Mert most is virágzik a nyár bódító illata már csak parány de ár sodrásában rémült éjszakán fázom,magamra rántom kedvesen szeretett jóságos lelked , s várom tudatosan az őszinte elismerésed. [W.B.]