Ébredő világban--WILHELEM
Ébredő világban hunyorogva nézel ajkam a csókoktól még pirosan éget , ahogy felém fordulsz álmod tüzével kedvesen mosolyogsz a történteken. Lassan felöltözöm oly félszegen elrejtve előled amit már nem lehet fázósan húzom magamra a kezed , a csendes pihenés puha fedélzeten. Köztem és közötted a távol közeleg , így didergősen várom hogy átölelj női vállamhoz érsz a napos reggel férfi-arc éled megnyugvással regél. Felém hajolsz s halkan súgod nekem -vágyódó szemed többre ösztökélne kezed bolyong, hol csupasz a testem , de elválunk örökre remegő szívvel. S míg a nap a holdat üldözésbe veszi máris vágyainkat a szél szét kergeti ...