Kék Világ -Vilhelem -Orminisan -Margareta blogja

 A fák féllábon állnak, mint a gólyák a csend olyan, mint egy mozdulatlan üveggolyó, csak hozzá kell nyúlni,hogy elguruljon.   A réten a boglyák elejtett gomolyagok. Olyan egyedül vagyok! Lankadt violák illata jár át S felettem, ujjnyi látszat csík jelzi vágyaim határát. Előveszem szívemet, mint más a pipáját Jó volna meggyújtani, de tüzet nem kapok hacsak az Isten ide nem nyújtja parazsát a Napot!  

 Engemet, ó, hányszor igéz szűrt varázsa! Ülök a szobában, még nem ég a lámpa ülök törvényesen, megszállva, remegve s csak nézek rá álom fényű hold-keresztre.   S közben a, gondolat időt és határt bont a lelkünk holdjának érzem a világot ám, mi világ fényét keresztté érezze, hol az a rost? hol van az a lelki kelme?   Hol a csodálatos, üdvözítő függöny? Lelkünkbe minden fény vakító-vadon tör maga mivoltában, mosdatlan hasít be  jaj, nincs csoda-fátyol, mit átlényegitse!   Jaj, nincs gyönge fátyol, szeretet szövetje világtól világos mindnyájunknak lelke, s vak káprázatok közt könnyet a szeme így ejt o istenem függönyözd el lelkeinket.