Egyedül

 A fák féllábon állnak, mint a gólyák

a csend olyan, mint egy mozdulatlan

üveggolyó,

csak hozzá kell nyúlni,hogy elguruljon.

 

A réten a boglyák

elejtett gomolyagok.

Olyan egyedül vagyok!

Lankadt violák illata jár át

S felettem,

ujjnyi látszat csík jelzi vágyaim határát.

Előveszem szívemet, mint más a pipáját

Jó volna meggyújtani, de tüzet nem kapok

hacsak az Isten ide nem nyújtja

parazsát a Napot!