Dóra és Szabó
Amikor Szabó meglátta Dórát - az egész nő olyan mosolygós, és roppant melegség -, már akkor felmerült benne, hogy megismeri.Szeretni tudna egy ilyen nőt. Belépett ez a nő a személyzetibe- ő már volt kisegítő egy vendéglőben, mondta; azért jött, mert állást keres, és németül is tud; beszél három nyelvet. A személyzetis felmérte, megakadt a szeme a mellein. - Nincs hely - szólott. - Jó napot kívánok. - Dóra ugyanúgy mosolygott, mint amikor belépett. - Viszontlátásra - köszönt. Nem látszott rajta, hogy le lenne törve. - Te jó isten, hogy kellene nekem ezzel a nővel találkozni?! Mit tegyek ? Szabó otthagyta a személyzetist, lesietett az utcára, és megindult a parkon keresztül,ahol a Dóra egy padon ült, könyvvel a kezében. - Megismer? - Hogyne; maga volt ott a személyzetisnél. Dóra nyújtotta kesztyűs kezét. Volt benne valami kivételes tisztaság. - Adja meg a címét - mondta Szabó - Ha tudok valami állást, értesíteni fogom. A nő egyenes nézése vele maradt. És valami l