Dóra és Szabó

Amikor Szabó  meglátta Dórát - az egész nő olyan mosolygós, és roppant melegség -, már akkor felmerült benne, hogy megismeri.Szeretni tudna egy ilyen nőt.
 Belépett ez a nő a személyzetibe- ő már volt kisegítő egy vendéglőben, mondta; azért jött, mert állást keres, és németül is tud; beszél három nyelvet.
   A személyzetis felmérte, megakadt a szeme a mellein.
 - Nincs hely - szólott.
- Jó napot kívánok.
 - Dóra ugyanúgy mosolygott, mint amikor belépett.
- Viszontlátásra - köszönt. Nem látszott rajta, hogy le lenne törve.
 - Te jó isten, hogy kellene nekem ezzel a nővel találkozni?!
Mit tegyek ?
Szabó  otthagyta a személyzetist, lesietett az utcára, és megindult a parkon keresztül,ahol  a Dóra egy padon ült, könyvvel a kezében.
- Megismer?
- Hogyne; maga volt ott a személyzetisnél. Dóra nyújtotta kesztyűs kezét. Volt benne valami kivételes tisztaság.
 - Adja meg a címét - mondta Szabó
 - Ha tudok valami állást, értesíteni fogom. A nő egyenes nézése vele maradt. És valami lengedező, apró illat. Szabó  is munka nélkül volt.

 Azután a személyzetis hozzájuttatta egy bódéhoz. Nem volt, akire számítson, valaki, akire valamit egy negyedórára rábízhatna, hiányzott a segítő kéz, küldött a nőnek egy lapot, és eltelt egy hét, két hét, a nő nem adott életjelt magáról. Elhelyezkedett? Szabó  szomorkásan bandukolt. A főtéren karon fogta valaki. Dóra volt, és rögtön látni lehetett, hogy valami nincs rendjén.
 - Mi van? Mi történt? - Szabó  meg volt ijedve.
 Egy rojtozott nadrágú volt a nyomában, az éjszaka az állomáson ráakaszkodott, DAmikor Szabó  meglátta Dórát - az egész nő olyan mosolygós, és roppant melegség -, már akkor felmerült benne, hogy megismeri.Szeretni tudna egy ilyen nőt.
 Belépett ez a nő a személyzetibe- ő már volt kisegítő egy vendéglőben, mondta; azért jött, mert állást keres, és németül is tud; beszél három nyelvet.
   A személyzetis felmérte, megakadt a szeme a mellein.
 - Nincs hely - szólott.
- Jó napot kívánok. - Dóra ugyanúgy mosolygott, mint amikor belépett.
- Viszontlátásra - köszönt. Nem látszott rajta, hogy le lenne törve.
 - Te jó isten, hogy kellene nekem ezzel a nővel találkozni?!
Mit tegyek ?
Szabó  otthagyta a személyzetist, lesietett az utcára, és megindult a parkon keresztül,ahol  a Dóra egy padon ült, könyvvel a kezében.
- Megismer?
- Hogyne; maga volt ott a személyzetisnél. Dóra nyújtotta kesztyűs kezét. Volt benne valami kivételes tisztaság.
 - Adja meg a címét - mondta Szabó
 - Ha tudok valami állást, értesíteni fogom. A nő egyenes nézése vele maradt. És valami lengedező, apró illat. Szabó  is munka nélkül volt.

 Azután a személyzetis hozzájuttatta egy bódéhoz. Nem volt, akire számítson, valaki, akire valamit egy negyedórára rábízhatna, hiányzott a segítő kéz, küldött a nőnek egy lapot, és eltelt egy hét, két hét, a nő nem adott életjelt magáról. Elhelyezkedett? Szabó  szomorkásan bandukolt. A főtéren karon fogta valaki. Dóra volt, és rögtön látni lehetett, hogy valami nincs rendjén.
 - Mi van? Mi történt? - Szabó  meg volt ijedve.
 Egy rongyos  nadrágú volt a nyomában, az éjszaka az állomáson ráakaszkodott, Dóra nem tudta volna lerázni.
 - Elküldöm. - Szabó heveskedett.
- Felesleges. Csak menjünk. A rongyos nadrágú látta Szabót , és eloldalgott. Kiderült, Dóra  csak most kapta meg a lapot, a postaláda mellé volt szorulva. Annyira loholt, félt, hogy lekésett, és akkor még ez a rojtozott nadrágú  is ráakaszkodik.

   Szabó  szembe fordult vele.
 - Jön velem hűsítőt árulni?
- Akármit - válaszolta Dóra  egyszerűen. Nagyon hasznos társnak bizonyult, abszolút becsületes volt, ott lehetett hagyni pénzzel, árúval. Dóra  az árvák szokványos életében nőtt fel, testvérei közt vita folyt, mi legyen vele, és beadták a lelencbe. Hétéves koráig volt ott, addig, míg a bátyjánál gyerek nem született.

      Utána kivették, és ő azontúl síró babákat pesztrált. Fizetése nem volt, miért adtak volna családtagnak. Felnőtt már, kellett volna venni neki valamit, és a testvérei úgy vélték, jobb, ha férjhez adják. Úgy olcsóbb, de előtte még beállították egy  malmoshoz.
 Dóra  erről azt mondja, a malmoséknál két fiú volt - és ez is mennyire szokvány -, egy nagyon csendes, meg a másik, akiről a szülők azt terjesztették, hogy iskolában van. Mikor ez is megjelent, Dóra  tizenhat éves volt  Összefeküdtek, s mialatt a hasa nőtt és várta a gyerekét, kiderült, hogy a fiú egy részeges alak, aki nem iskolában volt, hanem  fegyházból szabadult. Meglett a gyerek, és a hozzátartozók összeházasították őket. Aztán a férfit megint becsukták, ötször volt letartóztatásban, nyolc és fél évet töltött börtönben, csirkeügyekért. Dórának  nem volt mit enni, ment munkát keresni, az ércmosónál is jelentkezett, és egy öreg mérnöknek megakadt rajta a szeme.
Dora  tíz lejt kapott tőle kölcsön, és az öreg mérnök másnap megint adott neki huszonöt lejt.
- És igazán börtönben van  a férje? És ki lakik még ott magánál? Dóra  azt mondja, az öreg mérnök protekciójával álláshoz jutott egy lerakatban.
 Gázmaszkokhoz tároltak szűrőberendezést, és nem kellett csinálni egyebet, csak az öreg mérnökkel lefeküdni. Közben a törvényszék hivatalból kimondta a válást, és ő a munkahelyen megismerkedett egy technikussal. Úgy nézett ki, hogy megszeretik egymást, és a technikus feleségül veszi. Kerülte az öreg mérnököt, mire az bosszúból kirúgatta az állásából.



       Az öreg mérnök rettentően aljasul viselkedett, összefogott az újra szabadlábon levő férjjel; nagy adu az öreg mérnök kezében a volt férj, aki oda züllött, hogy eladja a szájából a fogát és a gyerek hátáról az iskolatáskát. Öt lejért bárkit rávisz Dórára a volt feleségére. Kiüldözi Dórát  a saját lakásából. Minden indok nélkül rátöri az ajtót, bemegy, felfal mindent, befekszik cipőstől az ágyba. Van az utcában egy szamáristálló, Dóra  ilyenkor a gyerekkel oda menekül. Nem akad senki, aki megmondja ennek a férfinak: elváltak, nincs köze ehhez az asszonyhoz.
 Mindent ellop, az illetékesek semmit sem tesznek, az őrparancsnok a vállát vonogatja, mit csináljon, ha ennyire szereti  Dórát . Különben is már annyira megszokta a börtönt.
         Dórának  az élete egy pokol, nyolc éve elváltak, és volt férjétől nincs egy nyugodt napja. Azt mondja: ágért megy az erdőbe, és volt férje három férfival - három féldecit fizetett  nekik - megtámadják Dórát.
Nem tudja megvédeni magát, lecibálják róla a ruhát. És az öreg mérnök: magához hívatta a vőlegényjelöltet, elmondott neki mindent, a technikus két pofonnal kifizette Dórát.
 Akárki közeledik hozzá, szembetalálja magát az öreg mérnöktől felbérelt volt férjjel. Miatta nem jut álláshoz. Hol lelkesednek a skandalumért? Tizenegy éves a fia, rá van tapadva  a bőr, arcbőre átlátszik, s akkora keze van, szegény gyerek úgy kidolgozta már magát.

   Dóra azt mondja, az öreg mérnök megint jelentkezett. Az öreg mérnöknek Dórával  egyidős lánya van és orvos fia. Már nem volt mit enni, oda jutott, hogy egy kiló marmeládéért kell lefeküdni, és az öreg mérnök megint megmutatta magát. Az öreg mérnök beleszeretett. Formálisan beleszeretett, nemcsak az eszét  űzi. Házassági ajánlatot tett. A bódéjuk annyira kicsi, hogy ha meg van tömve áruval, csak egyikük fér el benne.

 Szabó  kívül áll.
Azt gondolja: ő sokfelé járt, sok mindent tapasztalt, s most arra jön rá, nem mindig csak azt kell látni, hogy hány embernek az élete jobb a miénknél, de hány embernek rosszabb?! Mindig csak felfelé tekinteni és vissza soha? Dóra  azt mondja:
 - Tudod, meg kell csináltassam a hajam. Szabó nézi: iskolai végzettsége nincs, nem volt lehetősége művelődni, és mégis egy úrinő. Dóra  mondja: este megy berakatni a haját.
 - Olyan sokat számít, hogy valaki szép?-kérdezi Szabó.

      - Az öreg mérnök igényelte - feleli Dora.
 Azután Szabóra néz és jóindulatúan,szinte szeretettel megjegyzi :
 - Te is milyen szegény vagy.
 - Nem hajszoltam soha a pénzt. - Szabó mentegetőzik s közben mosolyog.
- Neked sincs semmid.
 - Annyi mindig volt, hogy jóllakjak és tudjak mosolyogni.
 - Csendesen felelgető Szabón,  Dóra  elmereng. És szinte szerelmes szemekkel néz  megint a férfira . - Hát ezt az inget rajtad már ki kell mosni.
 - Ne törődj vele - válaszolja.
 És még azt is mondja: van otthon a fiókban tiszta inge.
Gondolja közben: Dórába  mindenki beleszeret. Érzik benne a jóságot. Még hogyha egy másik alól húzza is ki, akkor is szereti: tudja, hogy arra, amit csinál, kényszerítve van. Dóra  azt mondja: este úgyis megy a fodrászhoz, utána fellép hozzá, és kimossa az ingét. Szabó hálásan  mosolyog. Neki nincs, csak spárgaszőnyege. Ő pontosan olyan jól járt eddig a házban a kétszáz lejes spárgaszőnyegen, mint a perzsaszőnyegen. Állnak egymással szemben. Beszélgetnek.Nézik egymás szemét szerelmesen és álmukban szerelmeskednek.Egy pár óra múlva ugyanúgy állnak egymással szembe es beszélgetnek.