Kék Világ -Vilhelem -Orminisan -Margareta blogja

 Vigyázva,  mint színig  rakott szelencét  nyitom  szívem  fölött  a  zárt  kaput amely  magába  zárta  már  Velencét és  minden  titkot  már  magába  tud. Mert  oly  csodát  kínál  az  őszi  sejtés s  oly biztatás  a  sárguló  avar, móló  kínok  torán  fakadt  felejtés Uj  kínokat  s  új vágyakat  takar. .A  zárt  kaput  most  a  szabadra  tárom omöljön  át  a  szűz  titok-sugár lágy  fojtott  illatú  sötét  szobákon Hol  minden  az  Örök  csodára  vár amely  szemét  a  végtelenre  tárja s  a  végtelent  is  már  magába  zárja.

 Ha  szél süvölt  majd,  éles  fergeteg  jö n mint az  ár,  mely  mindenek  felett zúgva  csattog  át  kéjjel,  rémesen: ki  áll elé, ki  mondja :  állj,  megállj ! ki tartja  oda  drága  életét a  láthatatlan  ércfal  hol  lesz  akkor. Ha  elmerül  majd  kínok,  könnyek  árján ha  könnyzuhatag  elmosta -  talán: új  ércfal  nem  lesz:  szűzi  meztelen mellemnek jönnek  kegyetlen  szelek s  elfújnak,  mint  a  holtaknak  porát egy  önmagába-hullott  lélek-testen. A kóros  szellő  könnyen  átszalad, nem  hív  már  akkor  senkit  is  segíteni átengedi  és  nézi,  mint  halad az  emlékeknek  fényes  szárnyain. de  pillanat  csak  s  az  a  régi  árnyék mely  prédalesőn  kint  ólálkodott, Egészen  biztosan  rátalál  még.

Születtem  hangos  áriának, hogy  zengjek  a  világ  felett s  a  hódoló,  bámész  világon kitárjam  csillogó  palástom s  ragyogtassam  a  telkemet. S  ím,  járok  csendben,  észrevétlen, ruhám  kopott  és  szürke  mind, s  mosolygó  arccal,  boldog  arccal, szégyenkező,  lefojtott  daccal takargatom  a  foltjait.