Mint virág a virágnak
Forgalmas időknek menetén csalfa délutánok átvonulnak, átizzadt éjszakák szomjában ketyegnek rímeid pompában. Mint aki szemléli múló jövőjét, metaforába fojtja szemfedőjét, a selejtes ,tárgytalan délutánba mely fölöttébb szebb lesz talán. Hétköznapi illatozó forró égen átfut zavart igék őrültségében, boszorkányos ,bűbájos idő mentén vígan elfújja éved mikor születtél. A vissza nem hozható fogyó élet elmerengve romlásba kerget,, feltekerve hajtod víg emléked elérzékenyülve megleped idődet. Mert fontos neked az esti szél vadul fújja sápadt arcodon a célt, opálos légüres tér nyílik feletted visszanéznél ,de nincs merszed . Mert tetszetős a földnek dicsősége röppen szabadon az élet minősége álmaidnak sötét mélyülő gödrében éberen hív tisztább jelenidőbe.[W.B.]