Kék Világ -Vilhelem -Orminisan -Margareta blogja

Az élet szomorú,száraz ágak ringnak lelkem bánatos nem találom a szádat támolygók az utca kockakövezetén kereslek mindenhol,  eldobom verseim. Kávézóban ülök körülöttem üres, szívemben születik ártatlan mesevers a nap csak annak süt, ki kitárja testét aki méltó arra, hogy megemlegessék. Eltűnt idők nyomát sohase keressed azt aki zaklatott szívvel vétkeit feledi keserű a szám mégis a szádat keresi ne hagyj el soha,nem tudsz elrejtőzni. Észre sem vetted az ige boldogságát. gyorsan szaladsz, hogy valahová elérj, lassíts, várj rám ,az élet nem versenyút halld meg a zenét  mielőtt elillan. Megfékezhetetlen vágy sürget keserűen megbújni testedben míg felmelegítlek, de ne tudd meg soha hogy torvényesen keserű szájízzel édes álmokat  keresek.[W.B.]

Marinak  hívták, az ő fajtájuknál nem is  volt más nevük, csak a kereszt nevet szokás adni. Enyedről hozta be az anyja a tanító kisasszonyékhoz. Azért éppen oda, mert az öreg nagysága nagy kert bolondja s a város végén tart házat, hogy tágas helyben ültethessen.   Mari nem csak azért megy szolgálni, mint a gazdag leányok, hogy tanuljon   a városon, hanem elsőben is a pénzért  , mert ő haza is kellett ;segíteni az otthon maradottakat meg aztán ruhákat is akart vásárolni magának. -"A másik felét bennhagyjuk a kisasszonynál, amikor jól meggyülekezik, vásárolunk vele neki-" így hagyakozott a Mari anyja a bérnek sorsa felől. Mert nagy szó az a pénz. Aki meg nem szerzi a száz és kétszáz  között, az várhatja menyecske korában. Egy kicsi szőttest, vastag gyolcsot, kendervásznat később is teremt ki magának az asszony, de a drága holmit, azt ládában illik a házhoz vinni. Könnyen is férjhez megy a gúnyás leány, ha még különben szegényecske is. Mert él...

Nem felejtem, mily kedves voltál mulatságos, és kis bolondsággal az éjszakában, hirtelen megálltál mint akit fejbe vertek s szóba elegyedtél velük: az angyalokkal kik nevetve repdestek szárnyaikkal sokan, egyszerre suttogva áldott ünnepet kívánva, csókot nyomva homlokodra. Mily szépséges éjszaka volt s milyen szép voltál te is ,kissé meglepődve"mikor s ütött  a hold és  ütött  a toronyóra odafönn, a csoda  tudja, mi volt akkor, szép volt mégis, megható volt, s oly ragyogó  mint az a sok világító  fénycsoda a sok gyertya s a fenyőfa illata minden    úgy tűnt az éjszakában, úgy ömlött szerte szét az illata mint a hangtalan szerelem, mely megható és  kimondhatatlan ,  ha a szív már csordulásig van.