Keserű szájízzel--Wilhelem
lelkem bánatos nem találom a szádat
támolygók az utca kockakövezetén
kereslek mindenhol, eldobom verseim.
Kávézóban ülök körülöttem üres,
szívemben születik ártatlan mesevers
a nap csak annak süt, ki kitárja testét
aki méltó arra, hogy megemlegessék.
Eltűnt idők nyomát sohase keressed
azt aki zaklatott szívvel vétkeit feledi
keserű a szám mégis a szádat keresi
ne hagyj el soha,nem tudsz elrejtőzni.
Észre sem vetted az ige boldogságát.
gyorsan szaladsz, hogy valahová elérj,
lassíts, várj rám ,az élet nem versenyút
halld meg a zenét mielőtt elillan.
Megfékezhetetlen vágy sürget keserűen
megbújni testedben míg felmelegítlek,
de ne tudd meg soha hogy torvényesen
keserű szájízzel édes álmokat keresek.[W.B.]
Megjegyzések