Kék Világ -Vilhelem -Orminisan -Margareta blogja

Valamikor,halk,lágy éjeken messzi messzi földeken valahol kigyúlnak fények és egybe kapcsolódva égnek. Valahol új nap kezdődik, vagy éppen a nap lenyugszik üzennek egymásnak a népek valahol halnak meg emberek. A Világ egy díszes csoda valahol az ég egy fény csóva valahol halottat temetnek, vagy megszületik egy gyermek. Ily színes, e nagy kerek élet mi benne bolyongunk a téren, üzenetünk messze szól máshol egy kiégett ,eldobott sugárból. Valahol fogy a csodás álom máshol szárnyra kap a mámor forgunk kőrbe hadakozunk egymással, osztjuk amit kapunk. Ez talán a Világnak sorsa benne a mi életünk sugara forgatjuk féltve erre-arra várjuk míg kihűl a fény csóva. Mert mindig is lesz valahogy az élet nem áll csak fogy mindig mi döntjük sorsunk csak legyen előttünk a sugárút.[W..B.]

Serényen járt törékeny teste olyan volt mint a vidám nyár kék szeme éggel vetekedett a drága özvegy lány-Nagyanyám Elfelejtett rövid frigyébe megtört szende, tiszta léte mély sóhaj mi feltört benne dalba szállt a messzeségbe. Elfelejtett rövid frigyébe megtört szende, tiszta léte mély sóhaj mi feltört benne dalba szállt a messzeségbe. Napjainknak féltett kincse életünknek lett a lelke, ünnepi ebédnek áldott keze forró kalácsillat körülötte. Fáradt teste ritkán nevetett de becsületet ígért mindenre halvány ég színű szemeivel hunyorítva serényen énekelt. Magába fojtott szenvedéssel biztatgatott minket türelmesen áldott legyen minden korban mert nem felejtem el soha. Felnevelte apró emberségünk rózsafüzérének gyöngyei lettünk szeretet vonta be minden tettét áldott legyen teste, kék eres keze életem egyetlen, megbecsült emléke a drága özvegyleány-Nagyanyám