Nagyanyam émlékére

Serényen járt törékeny teste
olyan volt mint a vidám nyár
kék szeme éggel vetekedett
a drága özvegy lány-Nagyanyám

Elfelejtett rövid frigyébe
megtört szende, tiszta léte
mély sóhaj mi feltört benne
dalba szállt a messzeségbe.

Elfelejtett rövid frigyébe
megtört szende, tiszta léte
mély sóhaj mi feltört benne
dalba szállt a messzeségbe.

Napjainknak féltett kincse
életünknek lett a lelke,
ünnepi ebédnek áldott keze
forró kalácsillat körülötte.

Fáradt teste ritkán nevetett
de becsületet ígért mindenre
halvány ég színű szemeivel
hunyorítva serényen énekelt.

Magába fojtott szenvedéssel
biztatgatott minket türelmesen
áldott legyen minden korban
mert nem felejtem el soha.

Felnevelte apró emberségünk
rózsafüzérének gyöngyei lettünk
szeretet vonta be minden tettét
áldott legyen teste, kék eres keze

életem egyetlen, megbecsült emléke
a drága özvegyleány-Nagyanyám