Kék Világ -Vilhelem -Orminisan -Margareta blogja

Ajkam lázító, vérvörös vonal. a hajam,bronz színű selyemcérna, homlokomra hull dúsan, selymesen és vonja, bevonja hófehér kezem. Szemem kéksége  zöldesen  ég s én félek tőle, félek  tőle, ,félek s ha felvillan a tükör üvegén. nem én, a lány, az álmodó-szemű egy asszony,forróvérű, gyönyörű nevet le rám a szemem szögletén. Oly messze vagy ! Olyan messze ! s a szépségemet nincs ki lesse. Oly messze vagy ! Olyan messze ! szép mosolyomat nincs ki lesse a hajam  selymét nem simítják, kék szemem zöld színét nem vidítják Két hófehér kezemet nem becézik Hogy hova vágyom sohasem kérdik Olyan messze vagy ! Olyan messze már csak egyedül ér el majd az este.

Valaki van ott a  fellegekben, valaki ott fönt egyre javítgat lámpája leng a nagy szélben az emberek csodákra várnak. Mi a baj? Halló! Kérdezzük megállt, vagy lassult -e az óra? Hallgat az ég. Jupiter csillaga nem emberi dolgok tudója. Mit bánja ő, vagy az ördög, ha hull a csillagok vértanúja szítsunk inkább tüzet és csődöt, a Hold sötét zsákjába dugva? Valaki van ott a fellegekben valaki ott fönt egyre javítgat összefogó kéz most kellene egy mindentudó,ki messze lát. Ki jár   fellegekben matatva? Tündérek kik táncukat járva elsepernek mindent táncolva vagy a  titkos holnap varázsa? Holnap?Még nem jött az átok amitől az óra fent megállna, s felpezsdülnek gigászi lángok a megcsalt vágyak kudarcára.