Ágnes--Wilhelem
Az osztály írásbelijét végezte. Hints Ottó szórakozottan nézegette az ablakpárkányon kötekedõ verebeket. Aztán leszállt a
tanári emelvényről, végigsétált a padsorok között, és észrevétlenül megállott a Hann Ágnes háta mögött.
A lány roppant szorgalommal olvasgatta a feladott tézist. Néha egy-egy mélységes pillantást vetett a levegőbe, aztán hirtelen belemártotta tollát a tintába, és a mennyezetre nézett.
- Nem megy? - kérdezte a tanár halkan és jóindulatú mosollyal. Hann Ági elvörösödött, és zavartan makogott valamit.
A tanár előrehajolt, lenézett a lány üres füzetébe. Menni akart, amikor a tekintete megbotlott a lány telt nyakán, felremegő kezein. Néhány másodpercig mozdulatlanul és elkomolyodva nézte. Aztán halkan, hogy az osztályt ne zavarja, hirtelen azt mondta:
- Óra után maradjon a teremben. Harmincegy fej rezzent galvanikusan a magasba, harmincegy apró nő szimatolt izgatottan, tágra csodálkozó szemekkel a szokatlan esemény színhelye felé.
- Mi történt?
A dolgozatírás megakadt. Percekig sercegett a suttogó találgatás. Óra után az osztály kivonult a teremből, és Ágnes egyedül maradt Hints Ottóval A folyosó felől mohó fülek tapadtak az ajtóra, a kulcslyuk előtt néma, de szívós tülekedés támadt. A szenzáció felturkálta a kicsiny agyvelőket és szerteröpítette a felajzott fantáziákat.
– Mogyorót evett. - Nem, a tandíj miatt - jelentette ki egy mindent tudó
Valaki megnézte az óráját. A titokzatos kihallgatás majdnem hat percig tartott. Hints Ottó kinyitotta az ajtót, száját komoran összehúzta, és besietett a tanári szobába. Az osztály megrohanta Hann Ágnest. Még azok sem mérsékelték magukat, akik hónapokon keresztül egy szót sem váltottak vele. Mert Ágnesnek már a tizenhárom évesek birodalmában ki volt jelölve, kérlelhetetlen pontossággal meg volt állapítva szociális jelenje és jövője: az utolsó pad.
Az utolsó pad az osztály legvégén, a lélek, a szegénység palaszürke homálya. Ki volt itt a többieké is jelölve: a csincsillakabátosoké, a sokgyermekes csendes háziaké, a szubretteké és a boldogság hajótöröttjeié. A szokatlan esemény a csincsilla jövőjüket is kisodorta fintorgó elvonultságukból. Ágnes sápadtan állt a lármás, feszülő gyűrű közepén, arcán zavart mosoly vonaglott, és nem felelt. Faggatták, kérlelték, néhányan megfogtak a karját, és barátságosan félrevonták: nem felelt. Csengettek és ő összeszorított szájjal, törhetetlen, makacs szótlansággal vánszorgott a helyére. A következő szünetben újra körülgyűrűzték.
Az egyik lány- Bara Kati - egy gomolyag pamutot ígért neki, ha megmondja, mi történt.
- Semmi - mondta Ági halkan, de konokul. A lányok elhallgattak. Néhányan még várakozva állották körül, hideg és kutató pillantásokkal méregették, aztán elvonultak. Összedugták a fejüket, és elhatározták, hogy semmi érdekes nem történt. Ágnes bizonyára valami fiúval járt az utcán, és a tanár ezért alaposan leszidta.
- A sóárudás fiával - vihogta valaki hangosan. . ., megbotránkozott tekintetek zápora nyilazott az utolsó pad irányába. A sóárudás fia hülye volt. Az áldozat fájó szégyenkezéssel állta a koncentrált megvetést.
Színtelen, sivár arcán néhány kövér szeplő gyulladt ki. Mintha sajnálták volna, hogy az előbb a közérdeklődés magaslatára emelték, megvetésükkel sietve és türelmetlenül lökték vissza hát az észrevétlenség infernójába„ És Ágnes csak most adott magának igazán számot arról, hogy neve, énje, figurája már azóta sínyli a lányok eltaszító gőgjét, amióta palatáblájával bebotlott közéjük.
Hazamenet megsemmisülve kullogott a fennhéjázó kis embercsoport mögött. Affektáltan csicseregve ugráltak végig a keskeny járdán, friss pofácskájuk tündökölt, szájuk sistergett, cipőjük puha bőrén napsugár ragyogott, kacér szoknyájuk szüntelen jókedvtől rezgett, és ahogy néha jobbra-balra csapódott gonosz kis testükön, térdük körül habfehéren csipkézett ki alsóruhájuk madeirás szegélye. Ágnes elégikusan mérlegelte a cipőjüket, tiszta tavaszikabátjukat, hátukon ugráló szalagos copfjukat. Fájdalom sajgott benne, és a szíve homályában gyűlölet ébredezett.
Mert tudni kell, hogy az osztály szerelmes volt Hints Ottóba. Ez szinte kötelező volt.
Lassan kullogott mögöttük, és észre sem vette, hogy a kis Bara Kati lohol utána. Ennek a kis siralmas Barának heves társulási ösztöne nem volt vigasztaló a számára, mert osztályhelyzetére nézve Bara is nulla volt, elmosódott, fakó kis lény a lányok virító tömkelegében, azonkívül mindig lógott a harisnyája.
- Mit mondott?- hadarta barátságosan a fülébe, és sebesen lenyúlt a cipője száráig, hogy lelógó harisnyáját felhúzza. Ági habozott. Azok az élénk, kacér kis dögök megálltak az utca sarkán, és búcsúzkodtak. Áginak sárga izgalom öntötte el az arcát. Fölemelte a fejét, és mosolygott.
- Azt mondta - felelte fennhangon a kis Barának, mikor a csoport előtt elhaladtak
- hogy szerelmes belém.
A kijelentést megdöbbent csend követte. A lányok néma borjúarccal meredtek utána. A lábuk gyökeret vert az aszfaltba. Ágnes pedig könnyedén lebegett most tova, szinte súlytalanul és jelentés szerűen, és a szíve vad dobogással ünnepelte a magasztos pillanatot
- Hallottátok? -suttogta Kovács megrémülve. Néhány néma másodperc telt el.
- Hazugság - jelentette ki Csekme felocsúdva.
Csekmére néztek. Felpislogtak, aztán felragyogtak.
- Hazugság!
Mosolyogva eszméltek föl, és boldogan hagyták rá, hogy hazugság. És milyen arcátlanság. Télen még az anyja cipőjében jött az iskolába, a feje búbján ócska, rongyos taftszalag éktelenkedett.
Csakhogy Hints másnap megállította Hann Ágit a folyosón.
- Azért nem kell rám haragudnia, Ágnes - mondta barátságosan.
Hann Áginak kigyulladtak a szeplői, és lehajtotta a fejét. A nyájas mondás villámsebesen indult el a folyosón, s mire visszatért szünet végén a terembe, olyan volt, mint egy himnusz: gyönyörű, fenséges, szédítő. A lányok megilletődtek, és halk tanácskozásba kezdtek. Óra alatt minduntalan hátrafordultak, és a tekintetük lopva és szomjasan kereste Hann Ágnest.
Szédületes szenzációt, hogy Hints Otto szerelmes Hann Ágnesbe. Hazamenet Csekme valami ürüggyel elmaradt a lányoktól, Ágihoz csatlakozott.
- Mennyi maradék volt az osztásnál? - kérdezte tőle roppant barátságosan. Másnap Nagy, Kovács és Felméri csatlakoztak hozzá. Csekme szorosan lépegetett mellette, és amikor a többiek nem hallották, sietve, súgva engedélyt kért arra, hogy meglátogathassa. És elment délután, egy tábla kókuszos csokoládét vitt neki, megtanulták a történelmet, és amikor magukra maradtak a a szobában, hirtelen azt kérdezte tőle:
- Igaz, hogy tegnap délután találkoztak?
- Igaz - felelte Ágnes rövid habozás után.
- A parkban? Ági rejtélyesen mosolygott:
- Titok. Csekme gyorsan megesküdött a maga és a Hints Otto tanár üdvösségére, hogy nem fog senkinek szólani.
- A parkban- hagyta rá Ágnes és mosolyogva nézett a levegőbe.
- Hallatlan - nyögte Csekme boldog kábulatban. Szomjasan itta Ágnes elrévedő mosolyát, szeretett volna hallani még valamit, akármit, egy mákszemnyi édességet, de a nagy tisztelettől nem mert kérdezősködni.
Este a kapuban, amikor búcsúzkodtak, megpuszilták egymást. Csekmén boldog láz vett erőt. Ágnes dúsan kivirágzott. A tízpercek alatt karonfogva sétáltak vele az udvaron. Nagy kitüntetés volt, ha valaki mellette mehetett. Furakodások, lökdösődések és haragok támadtak emiatt. Csorba hízelegve bicegett mellette, viszont Bara egy tornaórán abban a kegyben részesült, hogy befonhatta a Hann kóc- színű varkocsát.
Boldog volt az, akinek a padjába beült néhány pillanatra vagy az emlékkönyvébe belekarmolászott néhány kajla sort.
Vasárnap Baráéknál csokoládétortás, befőttes uzsonna volt. a tiszteletére, és ő egy szál nefelejcset nyújtott át Bara Katinak.
– Tőle kaptam a délelőtt. A lányok nekiestek a virágnak és megcsókolták.
– Igaz, hogy csütörtökön együtt voltatok a moziban?- kérdezte az egyik.
- Ki mondta? - kérdezte Agnes feszült csend után.
- A Csomos Anna azt mondja, hogy a nővére látta.
Igaz? - Igaz - felelte Agnes andalgó hangon.
A tizenhárom éves hölgyek majd leszédültek a székről izgalmukban. Végtelenül irigyelték és végtelenül tisztelték most Ágnest. Hann volt az összekötő kapocs közöttük és Hints Otto között. És azzal, hogy a tanár kilépett az ábrándos messziségek ködéből, és egy közülük való meghatározható és érzékelhető személyt választott szerelme tárgyául, úgy érezték, maguk is közelebb jutottak az imádott férfihoz. Ágnesen keresztül élvezték a szerelem misztikus gyönyörét. És Agnes végtelent nőtt a szemükben. A blúza, vedlett köténykéje, szürke szeme, gondozatlan, rút haja mind külön-külön tárgya volt a hódolatnak és áhítatos tiszteletnek. Szorongatták a kezét, és naplót vezettek arról, hogy titokban hányszor sikerült megcsókolniok a haját. Egyszer megmutatták neki Hints Ottó elvesztett kabátgombját. Megnézte. Elhúzta a száját.
- Nem az Ottóé-jelentette ki kategorikus biztonsággal.
- Nem? - Nem. Én ismerem a… Mosolygott és elhallgatott. Sóvár kíváncsisággal nézték, és viharos mohósággal habzsolták fel azt a néhány diszkrét morzsát, amit Agnes titkolózó óvatossággal, a szokásos fogadalmi eskü elhangzása után elhullatott.
- Láttam a feleségét - újságolta az egyik lány egyszer, amikor az osztály kirándult a botanikus kertbe
. – Biztosan nem szereti - vélekedett Kati
- Utálja - mondta Agnes kurtán. Körülvették. A szemük lázasan csillogott.
- Mondok valamit.
De előbb esküdjetek meg, hogy nem szóltok senkinek. Bakó, te ne hallgatózz, légy szíves, menj el innen. Bakó elsompolygott, a lányok megvetően néztek utána, aztán ünnepélyesen letették a cikornyás esküt.
- Bizony-isten, a Hints Ottó tanár úr boldogságára és a szüleim életére.
- Elválik a feleségétől -mondta Agnes síri hangon - és jövő pünkösdre feleségül vesz.
Elmegyünk Olaszországba, aztán - Velencébe- zúgott az ujjongó csodálkozás.
- Igen. Gondolán megyünk Velencébe. Nagyon szép kelengyét kapok, tizenkét kombinét , egy nyersselyem és egy krepdesin ruhát, egy bordó tavaszi kabátot kék selyembéléssel és harisnyákat. - Kosztümöt nem?
- De. És napernyőt.
- Kalapot nem?
- De. Három kalapot.
A lányok borzongtak a gyönyörtől, és a kelengyét beírták a naplójukba. És a Hints Otto titkos szerelmét elhalmozták kézimunkákkal, zsebkendőkkel, süteménnyel, könyvvel. Vetélkedtek a barátságáért, megfizették a bizalmát, és este nyugtalanul álmodoztak róla és Hints Ottóról
Ö pedig méltóságteljesen sütkérezett a hódolatban.
Egyszer előadás előtt Kovács Rózának, aki egy ezüst nyakláncot adott neki, a lépcsőházban egy levelet mutatott. Csak a boríték hátulját mutatta, a címzést és tartalmat nem, mert Hints Ottó megeskette a szerelmükre, hogy senkinek sem fogja megmutatni. A hír hamar szétfutott, a lányok könyörögtek neki, óra alatt megható leveleket juttattak el hozzá, de ő állhatatos maradt. Ha megtenné, elvesztené a Hints Ottó szerelmét. A következő napon Hints Ottó nem jött fel két órára
- Összeveszett miattam a feleségével - adta meg hosszas faggatás után Hann Ágnes a magyarázatot.
Harmadnap az osztály izgatottan leste a tanár arcát.
Hints Ottó szótlan volt, és szórakozottan hallgatta a feleleteket. révedő tekintetét néha barátságosan emelte Ágnesre. És Ágnes , a pettyes arcú, vedlett ruhájú, silány Hann Ágnes félelmetes népszerűségre tett szert az intézetben. A tanár egyszer kiszólította: Hann hebegett, de a tanár elnézően mosolygott, és kettős osztályzatot írt be neki. Ettől fogva Ágnes személyek sorsát és bukását irányította. Akire szeszélyes gőgjében megharagudott, az számíthatott arra, hogy Hints Ottónál megbukik. Az osztály remegett a pillantásától, sietve hódolt diktátori szeszélyeinek, és megadással tűrte a szívtelenségeit. Uralkodott rajtuk, parancsolt, kegyeket osztogatott, jó osztályzatokat ígért és rossz osztályzatokkal fenyegetőzött. Elhalmozták ajándékokkal, süteményt, kézimunkát, könyvet áldoztak zsarnoki oltárán, verseket írtak istennői mosolyáról, és könnyes sorokban panaszolták fel a hűtlenségét.
- Mondjátok meg Csomosnak - adta ki egyszer a parancsot hogy adja nekem azt a piros köves aranygyűrűt.
Csomos megijedt és sírni kezdett.
- A mamám észreveszi - dadogta kétségbeesetten
- Igen? Ahogy gondolja - üzente vissza neki összevont szemöldökkel. Másnap megkapta a gyűrűt. Somosnak otthon megcibálta az anyja a haját, mert elvesztette a gyűrűt.
De Ágnes kárpótolta. Levágott egy darabkát hajszalagjából, és Csomosnak ajándékozta. A lányok alázata még vakmerőbbé tette.
Most már nyakláncokra és fülbevalókra is kedvet kapott. Azzal a néhány párral, amit kurta szóval kiparancsolt a lányok füléből, nem volt megelégedve. Megtetszett neki a Srank Sára fülbevalója is. Ki is vette a lány füléből, kézitükröt kért, és a fülbevalót beakasztotta a saját fülébe.
- Megtartom - jelentette ki egyszerűen.
Srank szegény lány volt, az anyja pecsenyét sütött a vásártéren. Megfogta a fülbevalót, úgy, ahogy a Ágnes fülében lógott, és húzni kezdte.
- Nem adom - mondta határozott hangon. A lányok felsziszegtek. Ágnes mosolygott:
- Hát akkor meg vagy bukva. - Nem félek tőled - felelte Srank rendíthetetlen nyugalommal. A kijelentést mély megbotránkozás követte, ámbár akadtak már olyanok is, akiknek bátorítóan csillogott fel a szemük. Bara Kati felháborodva fordult a lázadó felé:
- Majd meglátod a következményeket, te pulykatojás. Másnap Hints Ottó komor arccal lépett a terembe.
Utána nemsokára megérkezett az igazgató úr is.
– Hann Ágnes jöjjön ki - mondta az igazgató. A termen izgalom hullámzott végig.Ágnes elsárgult. Pillantása végigrebbent az osztályon, amely tágra meredten szegezte rá a szemét, aztán kilépett, és megállott az emelvény előtt.
- Igaz-e az, hogy négy tanulónak elvette a fülbevalóját és egynek a gyűrűjét?
- Nem igaz - felelte néhány pillanatnyi habozás után.
- Nem? Baróti… Kovács… Jonathán… Bara… Csomos. Jöjjenek ki. Igaz? A lányok rémülten állottak meg a katedra előtt.
. Ránéztek Ágnesre Aztán lesütötték a szemüket.
- Feleljenek -rikácsolta az igazgató.
- Nem igaz - dadogta Jonathán elhaló hangon.
-Nem igaz - suttogta Bara megrettenve.Ránéztek hitetlenül mind.
- Kovács!
- Nem igaz - mondta Kovács nekibátorodva. A másik kettő aztán már határozott hangon jelentette ki. hogy nem igaz. Hamarosan magukhoz tértek, és a faggatások, keresztkérdések dacára keményen tagadtak.
- Hát Srank -bömbölte az igazgató-, akkor maga hazudott és rágalmazott.
Srank sírva fakadt.
- Nem hazudtam. A lányok nem merik megmondani, félnek, hogy Hints tanár úr elbuktatja őket. Hints Ottó elképedt. Õ? Miért buktatná el?
- Mert a Hann Ágnes vőlegénye. Az igazgató és Hints Ottó egymásra néztek. Hints kinyújtotta a nyakát, és derűsen kérdezte: a vőlegénye?
Srenk zavartan pislogott Ágnesre. Előbb makogva, kapkodva, aztán az igazgató kérdéseire mind jobban nekibátorodva, kusza összevisszasággal, rosszul ellesett szavakkal, néhány emlékezetében maradt színes frázissal kiteregette, amit tudott. Aztán lassanként szélesebb mederbe hatolt, és vészes bőbeszédűséggel hömpölygött keresztül az eseményeken. A tanár úr óra után egyszer benn marasztotta Ágnest a teremben. Aztán a parkban találkoztak. A moziba is elmentek. Felemlítette a leveleket is, és Hints Ottónak tótágast állt az esze a meglepetéstől.
- Már a csónakázásról is beszéltek.
- Milyen csónakázásról? - kérdezte az igazgató feneketlen elképedéssel.
- Hogy Velencébe mennek nászútra, és ott csónakázni fognak. És hogy a tanár úr tizenkét kombinét fog neki venni madeira hímzéssel .. És selyem alsószoknyát. És elválik a feleségétől. Hints Ottó hitetlenkedve, tehetetlenül, megfagyva nézte Hann Ágnest.
Hann Ágnest, aki csúnyán, soványan, lázas arccal, vakmerően és káprázatos biztonsággal állott most a tanári pódium előtt.
- Igaz ez? Mondta maga ezeket? - suttogta az igazgató elkékülve.
A lány orozva végignézett az osztályon. Villámgyorsan felmérte a helyzetet. A lányok bambán meredtek rá. A tekintetük megdöbbenést és bizonytalanságot fejezett ki. Meginogtak, a hitük összeroppanni készült.
– Hogyan mondhatott ilyent? – üvöltötte az igazgató cérnavékonyan.
– Honnan vette ezt a hajmeresztő mesét? Ágnes újra az osztályra nézett. Érezte, hogy szilárdnak kell lennie, mert minden kockán forog. Felemelte a fejét. A hangja már nem volt tétova:
- Nem mese. Igaz. Hints tanár úr szerelmet vallott nekem.
- Én? - üvöltötte most már Hints Ottó is.
Igen egy nap mondani akar nekem valamit… Én benn maradtam a teremben a tanár úrral… és akkor történt.
- De hát mi? Mi történt akkor?
- Szerelmet vallott. Az igazgatónak taraj vörösen lógtak a pofazacskói, izgatottan hunyorított, és féloldalt, lopva a tanárra pislogott. Az osztály fele páni rémületében a padok alatt didergett, a másik fele elkábulva meredt a lányra, aki szoborrá keményedve állott a két vonagló férfi előtt. Hints Ottó felállott.
- Mit mondtam akkor?- kérdezte rekedten.
- Nézzen rám és mondja meg, hogy mit mondtam akkor magának?
Ágnes mereven nézett a szeme közé:
- Hogy szerelmes belém. A terem felzúgott a rémülettől. Az igazgató eltátott szájjal, elbutulva bámult a lány vakmerő, hideg arcába. Hints Ottó vonaglott dühében, és tehetetlen vigyorral fonta össze mellén a karjait.
- Én? Én? Maga elvetemült söpredék… maga alávaló… hát nem azt mondtam akkor, hogy egy ilyen felnőtt lánynak nem illik fekete körmökkel és mosdatlan kézzel iskolába járni?
Nem azt mondtam, hogy mossa meg minden reggel szappannal a nyakát? Valaki elröhögte magát, egy másik lány idegrohamot kapott. Az igazgató rikácsolva verdeste az osztálykönyvet.
Jonathán, aki eddig kéjes vacogással nézte a jelenetet, most megdermedve süllyedt a pad alá, és a fejét hangos koppanással verte az asztal sarkába. Hátul kuncogtak.
- Rettenetes! - lihegte Kovács Róza ájuldozva.
- És nem ezt mondtam ordított a tanár úr? -miközben feszülten figyelte a lányt
-Nem - jelentette ki a lány rettenetes elszántsággal, vakmerőségtől eltorzult arccal.
-Azt mondta a tanár úr, hogy szeret. Találkára hívott a moziba.
- Én? - kérdezte Hints Otto elborulva, szenvedő mosollyal.
- Igen - hazudott Hann Ágnes rettenthetetlen konoksággal. Aztán jött a vizsgálat, jöttek az újságok, és Hints Ottót elhelyezték egy eldugott kis vidéki városba.
Hann Ágnes pedig örökre kimarad az iskolából.
A lány roppant szorgalommal olvasgatta a feladott tézist. Néha egy-egy mélységes pillantást vetett a levegőbe, aztán hirtelen belemártotta tollát a tintába, és a mennyezetre nézett.
- Nem megy? - kérdezte a tanár halkan és jóindulatú mosollyal. Hann Ági elvörösödött, és zavartan makogott valamit.
A tanár előrehajolt, lenézett a lány üres füzetébe. Menni akart, amikor a tekintete megbotlott a lány telt nyakán, felremegő kezein. Néhány másodpercig mozdulatlanul és elkomolyodva nézte. Aztán halkan, hogy az osztályt ne zavarja, hirtelen azt mondta:
- Óra után maradjon a teremben. Harmincegy fej rezzent galvanikusan a magasba, harmincegy apró nő szimatolt izgatottan, tágra csodálkozó szemekkel a szokatlan esemény színhelye felé.
- Mi történt?
A dolgozatírás megakadt. Percekig sercegett a suttogó találgatás. Óra után az osztály kivonult a teremből, és Ágnes egyedül maradt Hints Ottóval A folyosó felől mohó fülek tapadtak az ajtóra, a kulcslyuk előtt néma, de szívós tülekedés támadt. A szenzáció felturkálta a kicsiny agyvelőket és szerteröpítette a felajzott fantáziákat.
– Mogyorót evett. - Nem, a tandíj miatt - jelentette ki egy mindent tudó
Valaki megnézte az óráját. A titokzatos kihallgatás majdnem hat percig tartott. Hints Ottó kinyitotta az ajtót, száját komoran összehúzta, és besietett a tanári szobába. Az osztály megrohanta Hann Ágnest. Még azok sem mérsékelték magukat, akik hónapokon keresztül egy szót sem váltottak vele. Mert Ágnesnek már a tizenhárom évesek birodalmában ki volt jelölve, kérlelhetetlen pontossággal meg volt állapítva szociális jelenje és jövője: az utolsó pad.
Az utolsó pad az osztály legvégén, a lélek, a szegénység palaszürke homálya. Ki volt itt a többieké is jelölve: a csincsillakabátosoké, a sokgyermekes csendes háziaké, a szubretteké és a boldogság hajótöröttjeié. A szokatlan esemény a csincsilla jövőjüket is kisodorta fintorgó elvonultságukból. Ágnes sápadtan állt a lármás, feszülő gyűrű közepén, arcán zavart mosoly vonaglott, és nem felelt. Faggatták, kérlelték, néhányan megfogtak a karját, és barátságosan félrevonták: nem felelt. Csengettek és ő összeszorított szájjal, törhetetlen, makacs szótlansággal vánszorgott a helyére. A következő szünetben újra körülgyűrűzték.
Az egyik lány- Bara Kati - egy gomolyag pamutot ígért neki, ha megmondja, mi történt.
- Semmi - mondta Ági halkan, de konokul. A lányok elhallgattak. Néhányan még várakozva állották körül, hideg és kutató pillantásokkal méregették, aztán elvonultak. Összedugták a fejüket, és elhatározták, hogy semmi érdekes nem történt. Ágnes bizonyára valami fiúval járt az utcán, és a tanár ezért alaposan leszidta.
- A sóárudás fiával - vihogta valaki hangosan. . ., megbotránkozott tekintetek zápora nyilazott az utolsó pad irányába. A sóárudás fia hülye volt. Az áldozat fájó szégyenkezéssel állta a koncentrált megvetést.
Színtelen, sivár arcán néhány kövér szeplő gyulladt ki. Mintha sajnálták volna, hogy az előbb a közérdeklődés magaslatára emelték, megvetésükkel sietve és türelmetlenül lökték vissza hát az észrevétlenség infernójába„ És Ágnes csak most adott magának igazán számot arról, hogy neve, énje, figurája már azóta sínyli a lányok eltaszító gőgjét, amióta palatáblájával bebotlott közéjük.
Hazamenet megsemmisülve kullogott a fennhéjázó kis embercsoport mögött. Affektáltan csicseregve ugráltak végig a keskeny járdán, friss pofácskájuk tündökölt, szájuk sistergett, cipőjük puha bőrén napsugár ragyogott, kacér szoknyájuk szüntelen jókedvtől rezgett, és ahogy néha jobbra-balra csapódott gonosz kis testükön, térdük körül habfehéren csipkézett ki alsóruhájuk madeirás szegélye. Ágnes elégikusan mérlegelte a cipőjüket, tiszta tavaszikabátjukat, hátukon ugráló szalagos copfjukat. Fájdalom sajgott benne, és a szíve homályában gyűlölet ébredezett.
Mert tudni kell, hogy az osztály szerelmes volt Hints Ottóba. Ez szinte kötelező volt.
Lassan kullogott mögöttük, és észre sem vette, hogy a kis Bara Kati lohol utána. Ennek a kis siralmas Barának heves társulási ösztöne nem volt vigasztaló a számára, mert osztályhelyzetére nézve Bara is nulla volt, elmosódott, fakó kis lény a lányok virító tömkelegében, azonkívül mindig lógott a harisnyája.
- Mit mondott?- hadarta barátságosan a fülébe, és sebesen lenyúlt a cipője száráig, hogy lelógó harisnyáját felhúzza. Ági habozott. Azok az élénk, kacér kis dögök megálltak az utca sarkán, és búcsúzkodtak. Áginak sárga izgalom öntötte el az arcát. Fölemelte a fejét, és mosolygott.
- Azt mondta - felelte fennhangon a kis Barának, mikor a csoport előtt elhaladtak
- hogy szerelmes belém.
A kijelentést megdöbbent csend követte. A lányok néma borjúarccal meredtek utána. A lábuk gyökeret vert az aszfaltba. Ágnes pedig könnyedén lebegett most tova, szinte súlytalanul és jelentés szerűen, és a szíve vad dobogással ünnepelte a magasztos pillanatot
- Hallottátok? -suttogta Kovács megrémülve. Néhány néma másodperc telt el.
- Hazugság - jelentette ki Csekme felocsúdva.
Csekmére néztek. Felpislogtak, aztán felragyogtak.
- Hazugság!
Mosolyogva eszméltek föl, és boldogan hagyták rá, hogy hazugság. És milyen arcátlanság. Télen még az anyja cipőjében jött az iskolába, a feje búbján ócska, rongyos taftszalag éktelenkedett.
Csakhogy Hints másnap megállította Hann Ágit a folyosón.
- Azért nem kell rám haragudnia, Ágnes - mondta barátságosan.
Hann Áginak kigyulladtak a szeplői, és lehajtotta a fejét. A nyájas mondás villámsebesen indult el a folyosón, s mire visszatért szünet végén a terembe, olyan volt, mint egy himnusz: gyönyörű, fenséges, szédítő. A lányok megilletődtek, és halk tanácskozásba kezdtek. Óra alatt minduntalan hátrafordultak, és a tekintetük lopva és szomjasan kereste Hann Ágnest.
Szédületes szenzációt, hogy Hints Otto szerelmes Hann Ágnesbe. Hazamenet Csekme valami ürüggyel elmaradt a lányoktól, Ágihoz csatlakozott.
- Mennyi maradék volt az osztásnál? - kérdezte tőle roppant barátságosan. Másnap Nagy, Kovács és Felméri csatlakoztak hozzá. Csekme szorosan lépegetett mellette, és amikor a többiek nem hallották, sietve, súgva engedélyt kért arra, hogy meglátogathassa. És elment délután, egy tábla kókuszos csokoládét vitt neki, megtanulták a történelmet, és amikor magukra maradtak a a szobában, hirtelen azt kérdezte tőle:
- Igaz, hogy tegnap délután találkoztak?
- Igaz - felelte Ágnes rövid habozás után.
- A parkban? Ági rejtélyesen mosolygott:
- Titok. Csekme gyorsan megesküdött a maga és a Hints Otto tanár üdvösségére, hogy nem fog senkinek szólani.
- A parkban- hagyta rá Ágnes és mosolyogva nézett a levegőbe.
- Hallatlan - nyögte Csekme boldog kábulatban. Szomjasan itta Ágnes elrévedő mosolyát, szeretett volna hallani még valamit, akármit, egy mákszemnyi édességet, de a nagy tisztelettől nem mert kérdezősködni.
Este a kapuban, amikor búcsúzkodtak, megpuszilták egymást. Csekmén boldog láz vett erőt. Ágnes dúsan kivirágzott. A tízpercek alatt karonfogva sétáltak vele az udvaron. Nagy kitüntetés volt, ha valaki mellette mehetett. Furakodások, lökdösődések és haragok támadtak emiatt. Csorba hízelegve bicegett mellette, viszont Bara egy tornaórán abban a kegyben részesült, hogy befonhatta a Hann kóc- színű varkocsát.
Boldog volt az, akinek a padjába beült néhány pillanatra vagy az emlékkönyvébe belekarmolászott néhány kajla sort.
Vasárnap Baráéknál csokoládétortás, befőttes uzsonna volt. a tiszteletére, és ő egy szál nefelejcset nyújtott át Bara Katinak.
– Tőle kaptam a délelőtt. A lányok nekiestek a virágnak és megcsókolták.
– Igaz, hogy csütörtökön együtt voltatok a moziban?- kérdezte az egyik.
- Ki mondta? - kérdezte Agnes feszült csend után.
- A Csomos Anna azt mondja, hogy a nővére látta.
Igaz? - Igaz - felelte Agnes andalgó hangon.
A tizenhárom éves hölgyek majd leszédültek a székről izgalmukban. Végtelenül irigyelték és végtelenül tisztelték most Ágnest. Hann volt az összekötő kapocs közöttük és Hints Otto között. És azzal, hogy a tanár kilépett az ábrándos messziségek ködéből, és egy közülük való meghatározható és érzékelhető személyt választott szerelme tárgyául, úgy érezték, maguk is közelebb jutottak az imádott férfihoz. Ágnesen keresztül élvezték a szerelem misztikus gyönyörét. És Agnes végtelent nőtt a szemükben. A blúza, vedlett köténykéje, szürke szeme, gondozatlan, rút haja mind külön-külön tárgya volt a hódolatnak és áhítatos tiszteletnek. Szorongatták a kezét, és naplót vezettek arról, hogy titokban hányszor sikerült megcsókolniok a haját. Egyszer megmutatták neki Hints Ottó elvesztett kabátgombját. Megnézte. Elhúzta a száját.
- Nem az Ottóé-jelentette ki kategorikus biztonsággal.
- Nem? - Nem. Én ismerem a… Mosolygott és elhallgatott. Sóvár kíváncsisággal nézték, és viharos mohósággal habzsolták fel azt a néhány diszkrét morzsát, amit Agnes titkolózó óvatossággal, a szokásos fogadalmi eskü elhangzása után elhullatott.
- Láttam a feleségét - újságolta az egyik lány egyszer, amikor az osztály kirándult a botanikus kertbe
. – Biztosan nem szereti - vélekedett Kati
- Utálja - mondta Agnes kurtán. Körülvették. A szemük lázasan csillogott.
- Mondok valamit.
De előbb esküdjetek meg, hogy nem szóltok senkinek. Bakó, te ne hallgatózz, légy szíves, menj el innen. Bakó elsompolygott, a lányok megvetően néztek utána, aztán ünnepélyesen letették a cikornyás esküt.
- Bizony-isten, a Hints Ottó tanár úr boldogságára és a szüleim életére.
- Elválik a feleségétől -mondta Agnes síri hangon - és jövő pünkösdre feleségül vesz.
Elmegyünk Olaszországba, aztán - Velencébe- zúgott az ujjongó csodálkozás.
- Igen. Gondolán megyünk Velencébe. Nagyon szép kelengyét kapok, tizenkét kombinét , egy nyersselyem és egy krepdesin ruhát, egy bordó tavaszi kabátot kék selyembéléssel és harisnyákat. - Kosztümöt nem?
- De. És napernyőt.
- Kalapot nem?
- De. Három kalapot.
A lányok borzongtak a gyönyörtől, és a kelengyét beírták a naplójukba. És a Hints Otto titkos szerelmét elhalmozták kézimunkákkal, zsebkendőkkel, süteménnyel, könyvvel. Vetélkedtek a barátságáért, megfizették a bizalmát, és este nyugtalanul álmodoztak róla és Hints Ottóról
Ö pedig méltóságteljesen sütkérezett a hódolatban.
Egyszer előadás előtt Kovács Rózának, aki egy ezüst nyakláncot adott neki, a lépcsőházban egy levelet mutatott. Csak a boríték hátulját mutatta, a címzést és tartalmat nem, mert Hints Ottó megeskette a szerelmükre, hogy senkinek sem fogja megmutatni. A hír hamar szétfutott, a lányok könyörögtek neki, óra alatt megható leveleket juttattak el hozzá, de ő állhatatos maradt. Ha megtenné, elvesztené a Hints Ottó szerelmét. A következő napon Hints Ottó nem jött fel két órára
- Összeveszett miattam a feleségével - adta meg hosszas faggatás után Hann Ágnes a magyarázatot.
Harmadnap az osztály izgatottan leste a tanár arcát.
Hints Ottó szótlan volt, és szórakozottan hallgatta a feleleteket. révedő tekintetét néha barátságosan emelte Ágnesre. És Ágnes , a pettyes arcú, vedlett ruhájú, silány Hann Ágnes félelmetes népszerűségre tett szert az intézetben. A tanár egyszer kiszólította: Hann hebegett, de a tanár elnézően mosolygott, és kettős osztályzatot írt be neki. Ettől fogva Ágnes személyek sorsát és bukását irányította. Akire szeszélyes gőgjében megharagudott, az számíthatott arra, hogy Hints Ottónál megbukik. Az osztály remegett a pillantásától, sietve hódolt diktátori szeszélyeinek, és megadással tűrte a szívtelenségeit. Uralkodott rajtuk, parancsolt, kegyeket osztogatott, jó osztályzatokat ígért és rossz osztályzatokkal fenyegetőzött. Elhalmozták ajándékokkal, süteményt, kézimunkát, könyvet áldoztak zsarnoki oltárán, verseket írtak istennői mosolyáról, és könnyes sorokban panaszolták fel a hűtlenségét.
- Mondjátok meg Csomosnak - adta ki egyszer a parancsot hogy adja nekem azt a piros köves aranygyűrűt.
Csomos megijedt és sírni kezdett.
- A mamám észreveszi - dadogta kétségbeesetten
- Igen? Ahogy gondolja - üzente vissza neki összevont szemöldökkel. Másnap megkapta a gyűrűt. Somosnak otthon megcibálta az anyja a haját, mert elvesztette a gyűrűt.
De Ágnes kárpótolta. Levágott egy darabkát hajszalagjából, és Csomosnak ajándékozta. A lányok alázata még vakmerőbbé tette.
Most már nyakláncokra és fülbevalókra is kedvet kapott. Azzal a néhány párral, amit kurta szóval kiparancsolt a lányok füléből, nem volt megelégedve. Megtetszett neki a Srank Sára fülbevalója is. Ki is vette a lány füléből, kézitükröt kért, és a fülbevalót beakasztotta a saját fülébe.
- Megtartom - jelentette ki egyszerűen.
Srank szegény lány volt, az anyja pecsenyét sütött a vásártéren. Megfogta a fülbevalót, úgy, ahogy a Ágnes fülében lógott, és húzni kezdte.
- Nem adom - mondta határozott hangon. A lányok felsziszegtek. Ágnes mosolygott:
- Hát akkor meg vagy bukva. - Nem félek tőled - felelte Srank rendíthetetlen nyugalommal. A kijelentést mély megbotránkozás követte, ámbár akadtak már olyanok is, akiknek bátorítóan csillogott fel a szemük. Bara Kati felháborodva fordult a lázadó felé:
- Majd meglátod a következményeket, te pulykatojás. Másnap Hints Ottó komor arccal lépett a terembe.
Utána nemsokára megérkezett az igazgató úr is.
– Hann Ágnes jöjjön ki - mondta az igazgató. A termen izgalom hullámzott végig.Ágnes elsárgult. Pillantása végigrebbent az osztályon, amely tágra meredten szegezte rá a szemét, aztán kilépett, és megállott az emelvény előtt.
- Igaz-e az, hogy négy tanulónak elvette a fülbevalóját és egynek a gyűrűjét?
- Nem igaz - felelte néhány pillanatnyi habozás után.
- Nem? Baróti… Kovács… Jonathán… Bara… Csomos. Jöjjenek ki. Igaz? A lányok rémülten állottak meg a katedra előtt.
. Ránéztek Ágnesre Aztán lesütötték a szemüket.
- Feleljenek -rikácsolta az igazgató.
- Nem igaz - dadogta Jonathán elhaló hangon.
-Nem igaz - suttogta Bara megrettenve.Ránéztek hitetlenül mind.
- Kovács!
- Nem igaz - mondta Kovács nekibátorodva. A másik kettő aztán már határozott hangon jelentette ki. hogy nem igaz. Hamarosan magukhoz tértek, és a faggatások, keresztkérdések dacára keményen tagadtak.
- Hát Srank -bömbölte az igazgató-, akkor maga hazudott és rágalmazott.
Srank sírva fakadt.
- Nem hazudtam. A lányok nem merik megmondani, félnek, hogy Hints tanár úr elbuktatja őket. Hints Ottó elképedt. Õ? Miért buktatná el?
- Mert a Hann Ágnes vőlegénye. Az igazgató és Hints Ottó egymásra néztek. Hints kinyújtotta a nyakát, és derűsen kérdezte: a vőlegénye?
Srenk zavartan pislogott Ágnesre. Előbb makogva, kapkodva, aztán az igazgató kérdéseire mind jobban nekibátorodva, kusza összevisszasággal, rosszul ellesett szavakkal, néhány emlékezetében maradt színes frázissal kiteregette, amit tudott. Aztán lassanként szélesebb mederbe hatolt, és vészes bőbeszédűséggel hömpölygött keresztül az eseményeken. A tanár úr óra után egyszer benn marasztotta Ágnest a teremben. Aztán a parkban találkoztak. A moziba is elmentek. Felemlítette a leveleket is, és Hints Ottónak tótágast állt az esze a meglepetéstől.
- Már a csónakázásról is beszéltek.
- Milyen csónakázásról? - kérdezte az igazgató feneketlen elképedéssel.
- Hogy Velencébe mennek nászútra, és ott csónakázni fognak. És hogy a tanár úr tizenkét kombinét fog neki venni madeira hímzéssel .. És selyem alsószoknyát. És elválik a feleségétől. Hints Ottó hitetlenkedve, tehetetlenül, megfagyva nézte Hann Ágnest.
Hann Ágnest, aki csúnyán, soványan, lázas arccal, vakmerően és káprázatos biztonsággal állott most a tanári pódium előtt.
- Igaz ez? Mondta maga ezeket? - suttogta az igazgató elkékülve.
A lány orozva végignézett az osztályon. Villámgyorsan felmérte a helyzetet. A lányok bambán meredtek rá. A tekintetük megdöbbenést és bizonytalanságot fejezett ki. Meginogtak, a hitük összeroppanni készült.
– Hogyan mondhatott ilyent? – üvöltötte az igazgató cérnavékonyan.
– Honnan vette ezt a hajmeresztő mesét? Ágnes újra az osztályra nézett. Érezte, hogy szilárdnak kell lennie, mert minden kockán forog. Felemelte a fejét. A hangja már nem volt tétova:
- Nem mese. Igaz. Hints tanár úr szerelmet vallott nekem.
- Én? - üvöltötte most már Hints Ottó is.
Igen egy nap mondani akar nekem valamit… Én benn maradtam a teremben a tanár úrral… és akkor történt.
- De hát mi? Mi történt akkor?
- Szerelmet vallott. Az igazgatónak taraj vörösen lógtak a pofazacskói, izgatottan hunyorított, és féloldalt, lopva a tanárra pislogott. Az osztály fele páni rémületében a padok alatt didergett, a másik fele elkábulva meredt a lányra, aki szoborrá keményedve állott a két vonagló férfi előtt. Hints Ottó felállott.
- Mit mondtam akkor?- kérdezte rekedten.
- Nézzen rám és mondja meg, hogy mit mondtam akkor magának?
Ágnes mereven nézett a szeme közé:
- Hogy szerelmes belém. A terem felzúgott a rémülettől. Az igazgató eltátott szájjal, elbutulva bámult a lány vakmerő, hideg arcába. Hints Ottó vonaglott dühében, és tehetetlen vigyorral fonta össze mellén a karjait.
- Én? Én? Maga elvetemült söpredék… maga alávaló… hát nem azt mondtam akkor, hogy egy ilyen felnőtt lánynak nem illik fekete körmökkel és mosdatlan kézzel iskolába járni?
Nem azt mondtam, hogy mossa meg minden reggel szappannal a nyakát? Valaki elröhögte magát, egy másik lány idegrohamot kapott. Az igazgató rikácsolva verdeste az osztálykönyvet.
Jonathán, aki eddig kéjes vacogással nézte a jelenetet, most megdermedve süllyedt a pad alá, és a fejét hangos koppanással verte az asztal sarkába. Hátul kuncogtak.
- Rettenetes! - lihegte Kovács Róza ájuldozva.
- És nem ezt mondtam ordított a tanár úr? -miközben feszülten figyelte a lányt
-Nem - jelentette ki a lány rettenetes elszántsággal, vakmerőségtől eltorzult arccal.
-Azt mondta a tanár úr, hogy szeret. Találkára hívott a moziba.
- Én? - kérdezte Hints Otto elborulva, szenvedő mosollyal.
- Igen - hazudott Hann Ágnes rettenthetetlen konoksággal. Aztán jött a vizsgálat, jöttek az újságok, és Hints Ottót elhelyezték egy eldugott kis vidéki városba.
Hann Ágnes pedig örökre kimarad az iskolából.
Megjegyzések