Minden este
Te minden este a zongoránál állsz egy elhagyott házban délután és oktalanul tűnődsz amíg sután egy újjal a billentyűkön sétálsz. Én a kottához sajnálatos nem értek, csak babrálok fehéren feketén, ilyenkor muzsikus vagyok én is szerzek magamban végtelen zenéket. A húrok résein tündérek repdesnek képzelt világom zenéje lehel meg, múlt bánat cseng, remegő gyönyört ri, repedt szavak eszméletlen kéjnek, álmodott halálsikolyok az éjnek, minden a szívben van,nem tudom leírni.