Minden este

Te minden este a zongoránál állsz

egy elhagyott házban  délután

és oktalanul  tűnődsz amíg  sután

egy újjal a billentyűkön sétálsz.

Én a kottához sajnálatos nem értek,

csak babrálok fehéren feketén,

ilyenkor muzsikus vagyok én is

szerzek magamban végtelen zenéket.

A húrok résein tündérek repdesnek 

képzelt világom  zenéje  lehel meg,

múlt bánat cseng, remegő gyönyört ri,

repedt  szavak eszméletlen kéjnek,

álmodott halálsikolyok az éjnek,

minden a szívben van,nem tudom leírni.