Mind kevesebb---Wilhelem
Megint álmok csapnak fel felettem a lélek belsejét mossa a legtömeg , mi bennem maradt bölcsességgel szívem körül ismeretlen érzéssel. És valahol felbukkan a zongora dala egy ideig hallgatom ,majd kalamajka bontja ki szégyenét,lerázva magáról az átszellemültség bizalmas határát. Kitöredezett lett és mélyen bonyolult a kapcsolat két ember egyezésében szinte magától indult magatehetetlen visszafordulás nincs nem fér az időben. Ki a hibás kérdem, véletlen sem egyszer az idő kiszámított órák percek hatalma rendezi magát egy megérthető mentség a két egyenes szétszórtan is lephet. S ha majd találkoznak újra az időben minden érthetőbb lesz ,de megvetően hallgatom újra a zongora tündöklését megért egy búcsút kijátszva öleléseket.