A csodaszép Zöldike-Wilhelem

Mivel egy napsugár sem hatolt be az éjszaka sötétjében,és az összes állatok aludtak abban az órában
álmodva szebbnél szebb történeteket.-nagy csend ülte meg az erdő mellett levő  kis tavat is.
Csak egy  ki béka kölyök- Zöldike ,nem tud aludni és óriás  szemeivel üldögél egy szép Tavirózsa
levelén.
A fején mindig egy kis cilindert viselt ,mert azt gondolta magáról,hogy egy elvarázsolt béka.

-O, de szerencsétlen vagyok-Borzasztó szerencsétlen -sóhajt nagyokat.
-Na,  mi történt ,hogy úgy elkeseredtél?-kérdezte kíváncsian a Tavirózsa
-Hiszen eddig úgy ismertelek,mint a legvidámabb békafiókát,persze mikor látom a cilinderedet
 kissé nevetségesnek tűnsz.
-Bocsánat hogy megzavartalak-szólt  a béka  megijedve, majd levette cilinderét és meghajolt
a Tavirózsa előtt.-Ne haragudj ,de azt gondoltam már régen alszol.
-Hogy aludnék Zöldike drága-én csak akkor alszom el,ha minden béka brekegés elcsendesedik.
ha pedig ha  már nem hallom a hangos vidám  brekegésedet.,csak azután alszom el.
-Tényleg ?-csodálkozik Zöldike,ezzel visszatette cilinderét tiszteseggel.
-Valóban -mondja a szép fehér Tavirózsa
-Akkor már  többet nem  énekelek-és sietve távozni készült Zöldike.
-Várj ,még ne menj el  Zöldike-maradj még velem egy kicsit.
-Az éjszaka olyan szép és olyan nagy csend van-lehet ,hogy  épp azért nem alszom-szeretem a béka zenét. Szeretem ,ha itt vagy közelemben,olyankor én is biztonságban érzem magam.
-Inkább beszélgessünk valamiról, jobb kettesben ,mint egyedül.
-Olyan szép az éjszaka kár lefeküdni.
-De mi mi történt veled Zöldike -miért lettél olyan szomorú?

-Végül is semmi különösebb nem történt ,de ma tudtam meg ,hogy milyen nagyon
csúnya béka vagyok -én pedig azt hittem magamról,hogy szép vagyok.
-Mekkorákat lehet tévedni !-Istenem ,Istenem-sápítozott a béka.
-Zöldike ,ne szomorkodj ,nem tévedtél .-de ki merte mondani neked hogy csúnya vagy ?

-Hát, úgy történt hogy még hajnal volt és a nap már kacagott nekem ,amikor megláttam két kislányt ,akik a víz szélén ültek  és egy mesét olvastak. Én is nagyon kíváncsi voltam és mind közelebb mentem hozzájuk.Közben levettem a cilinderemet is ,hogy lássák milyen jól nevelt béka vagyok.
-Füleltem  ,hallgatni akartam  én is a mesét.
-És azután mi történt -kérdi a Tavirózsa
-A mesében szó volt egy királylányról,akit arra kényszerítettek hogy házasodjon össze egy békával.
-De tudod nagyon csúnya bőrkinövések voltak rajta,.nagy kidülledt szemekkel,borzalmas látvány volt,gondolom még egy  béka kisasszonynak sem kellett volna.
-De,láss csodát  minden éjjel ,lefekvés előtt levetette a bőrét és egy csodálatos herceg lett belőle.
Nem sikerült végig hallgatnom a mesét,,mert megláttak engem a kislányok és elkezdtek visítozni.
-Jaj de csúnya varangyos béka mondta az egyik a másiknak ,mekkora duzzadt szemei vannak -milyen csúnya bőre van és egyfolytában visítoztak.
Es nézd meg még cilindere is van méghozzá sárga .Pfuj-de csúnya !

Sikoltozásuk  ,  nem volt elég. Zsebeiket kövekkel töltötték meg, és néhány pillanat múlva az éles sarkokkal rendelkező kavicsok az én irányomba repültek. Ha nem tudtam volna elbújni   megöltek volna ...

        - Milyen rossz gyerekek,- a  Tavirózsa  felháborodott. Az ilyen gyerekek soha nem kerülnek bele a mesékbe. Soha nem lesznek hercegek vagy hercegnők! Nem kell hinni nekik. Te gyönyörű és tehetséges vagy -eddig még senki sem mondta neked?-kérdi a tavi rózsa?

        - Nem, nem. Csúnya vagyok, mint az a béka. Olyan szemem van, mint egy  hagyma, a bőröm olyan, mint a pezsgő, könnyes duzzanatokkal  nem lehetek egy szépség  én szerintem sem.

        - Kedves barátom ... A szépség nem az, amit a szem lát. A szépség az, amit a lélek érez.

        - Ezt ,hogy érted ?

        - Úgy értem, nem számít, milyen a szemed, a szád vagy a bőröd. A lényeg az, hogy jó és tiszta lélek legyél és benned  a szíved legyen tele jósággal,kedvességgel,barátsággal.

        - Könnyű beszélni,  te annyira gyönyörű vagy.
 - Valószínű nagyon boldog vagy.
 -De én annyira boldogtalan vagyok ma. Olyan szerencsétlen .

-Mondhatom neked, Zöldike  és a Tavirózsa felsóhajtott, -a boldogság nekem sem kopogtat az ajtómon. Sáros tóban lakom. Minden nap, amikor vadkacsák és libák kóborolnak mellettem, remegek a félelemtől. ... Attól tartok, hogy egyikük megkarcolhatja a szirmaimat. És mégis ... a holdfényes éjszakákon, amikor a hattyú párok egymással szemben néznek, szeretettel néznek egymásra, és én közepette vagyok, az életem csodálatosnak tűnik-
- Ez nem azt jelenti, hogy nem álmodok egy  tiszta tóról,  arany parttal, amelyben rám néznek, és egy igaz hercegnőnek vagy egy igazi hercegnek látnak.

- Látni ?- azt hogy érted kérdi  a béka zavartan . És őszintén gondoltam ..de  ez igaz lehet ? Ha egy nap felébredek és látom, hogy nem vagyok többé béka, hanem ennek a történetnek a hercege - elviszlek és az tavamba  ültetlek a kastélyom közelébe. A továbbiakban nem fogsz félni a libáktól és a vadkacsáktól, mert csak fehér hattyú fog úszni ott. Egyetértünk ?

         - Természetesen a Tavirózsa mosolyog. Addig élvezzük, mi van. Mert  egy boldogságot nem  lehet  felrobbantani ... Velem nélkül, nélküled hogyan gondolja ez a tó?

         - Hé, ti ketten ... szól  egy másik béka a bokorban. Hagyjátok  a történeteket! Ideje aludni ...

         - Brekeke-oák brekeke- Zöldike  halkan énekel, a Tavirózsa levélre imbolyogva, és a virág elalszik.

A hold, amely mindig mindent lát és hallja őket, könnyedén továbbítja sugarait az éjszakai kormon keresztül, majd ragyogó pillantásával megnyugtatja a két lényt. A Hold vigasztalásával és megvilágításával Zöldike  már nem érzi magát csúnyának.