Kék Világ -Vilhelem -Orminisan -Margareta blogja

  Forró harmatban,kikerics illata kering fölöttünk oly játékosan , s a pillanatok édes cseppjében együtt kelnek léptek szándékosan. A tavaszon túl is vadul ölelkezünk szoros édenben kavarog testűnk egymásba pihennek színesen vágyak dús gyönyörök csókokkal várnak . Osszebújva, sétálunk puha pihéken perceket számolva, remegő fényeken apró rezdüléseink megsemmisülnek karjaink szorosan egymásba ébrednek . Dédelgetjük magunkban a játékot tavaszi színeknek apró fényeiben , bíboros homálynak felkelő sugarán csillognak szemeink ábrándok jogán . S szavainkon túl zenél mosolyunk fölényesen zsongva keresi ajkunk  s álmainkban fájdalmas zongoraszó tompa ritmusban simul árnyékunkra. Dalolnak virágok csillagos kedvvel testünkbe vésődnek tartós öleléssel tudom ,nekünk dalolnak boldog zenét magunkba zárjuk csókos leheletét.

  ár szívem panasza zord csak visszhangzik ami volt  a koldus háborúmnak kezdete dallal,tánccal zörgette ablakát a kudarc élet halála között, magánynak talánya vijjogott felettem  mit nem feledtem, s diadalt arattam csókkal, s két ember keringős harca összecsuklott magába zárva a párosság csendjét. Új szerelem rövid keringője, tétovázik eléje- feléje, a hátramaradt emlék ébrenlétén kemény harcok bűvöletén  dúdolja zenéjét ,fittyet hányva  éretlen érzékek leheletére ami csak ma született, lazán ,csökönyösen szomjas vad őrülettel. Semmi sem örök,tested körül egy mozdulat is elég körbefogni tekinteted , s édes sóhajok röpködnek felettem már semmit sem rejthetsz előlem csak szemed kékjét és ajkadnak édes izét, forró lánggal körbemetszve, mit ellopok mindörökre, míg rezzen bőröd ajkam alatt kifosztom tested leheletemmel ./W.B./

  Bolondos világnak megcsúszott talaja, remeg hitetlen vakmerő erővel, részegre táncolom ezeregy éjszakám különös fátyolba fojtom szomjúságom. De csókos vagy csóktalan ajkam édene, szövögeti csendben hálóját bizalommal átfogva lelkem pihenését édesen szürcsölve testemnek nektárját. S megtorpanva állok,a feslett ég alatt alattam a föld csak inog untalan, súlytalan csillagok nyílnak ,keblesek szivárványos kéjben te benned megérnek . Csalódott szívemnek ékköves emléke, töretlen ,nincs benne határ semerre, türtőztetve,hordom magamban vágyam ékét  s tenyereimmel feléd simulok egyre . Mert imák és sorsok szánalmas fészkében fekszünk a miértnek édes ébredésében , testünk behorpad a vágynak terhe alatt miközben vigadunk lágyan örömökben . S a hajnal hozza a megértés forró mértékét fejünk felett napsugár remegteti aranyát ellapultan pislognak homályban sugarak s a sors mit nekünk rendelt örökre marad./W.B./

  Szertelen démonok türelmetlenül hasítanak nehéz teherrel , én türelemmel viselem gondjuk és indulunk együtt  rejtelmes vétkeken , mert minden mi bennem hasonult tiéd volt gyönyörrel , s ünnepi ruhába öltözött szívem csókodra vágyik kéjjel  s ölelő karjaim feléd fonódnak vérem benned lüktet. Elárvult lelkem most is keres sűrű homálynak árnyékában , fonnyadó sóhajtásom hajlékában szívemet feláldozom, bú és öröm kíséretében vágytól ragyog kitisztult arcom ha lépteid hallom , megrebben testem minden szóra  mi szívvel fakad mosolyodban csókos kezed enyémnek tudom csókom a sóhajom.  S ha ölelni akarsz forró karokkal, szólni sem merj , titkos vággyal fürödj csókjaimban  hogy érezellek, ha szeretni fogod csendes szívemet őrizz nyitott szemekkel,  s fájjon az érzés ha ölelésbe keveredünk vágyam és csókom vagy bennem húsomba marjál magadhoz vonva víg nevetéssel , s kívánság mámorából feltörő lávát a démonoknak vetem.. . /W.B./

  Az édes valóság mi létemért küzd rózsaszín hajnal halálán, vas karmokkal szorít valósan miközben keskeny vonalat húz számon , s töprengve kérdem igaz -e  feltámad -e az érzés"? Lehet-e könnyen közönnyel elbúcsúzni ha nincs szó , s forró üzenet , mi átölelne ,simogatva lelkem ? Hold anya töprengve magányában sejtelmesen árny karjaival magához szorít , s földöntúli csókot hint , s meggörnyedve bánatom terhe alatt búcsút intek, a hold ragyog szűzi kísértésében ott ahol a nap fürdött arany lángban egykor , s nevetve hinti két kézzel kékes fényét felém, ki tévelygek öntudatlan titkaim között . Keresem tekintetemmel az igazit - meghalt tündérek képe semmibe fogózva fürdetem magam a fényesség medrében, s fölöttem repülnek éji madarak, oly csöndben , majd felfogom lassan az igazi igét fosztott reménnyel s a fodros ruhámba bújtatom arcom puha selymes bánatom csókolom  tisztán legyözötten. /W.B./

 S zéditö tavasznak árnyas zöldje, virágokat szór hamvasat , titkot rejtegető csillagok csillogva kéjjel szülnek apró szirmokat s biztató szavak szállnak kedvel, a kék fellegeken fátyolos tündérek  táncot lejtenek . Kerekedik a hasa gömbölyű Napnak, alatta zendül színesen a Világ meztelen réteken itt- ott virágok csacsognak halkan világi dallamot, páncélos testükön fénylik az ábránd  oly kis illatos. Ilyenkor felragyog az emberek arca a tél rútságából, a keménnyé fagyott , lazítanak csöppnyi ragyogó bimbókat testükből elfogy végleg a vad indulat a jóság arany fohásza feltámasztja lelkükben a vidám sóhajt  .És ilyenkor álmodok keringőt, hosszat  álomittas, méla költői, zenés lantokra, felettem zúgnak imák a jóságról s elhagyott szerencsém újra itt van, lelkesedve üdvözlöm az ég diadalát a dördülő fellegek alatt. /W.B./

  ogy fogytán van erőm kiábrándító repkednek kegyetlen színes szárnyak, fejem fölött harsognak orgonasípok lehangolt billentyűk fals manuálokkal. Féltem magamat tőled egykedvűség nehéz pillákkal fekszel örök lesben füleimet simítod lágy fő művekkel undorító göröngyös lengő vekkeren. Messziről hallszik fülsiketítő gamba himbálózik fülemben kéjjel monoton, kinyújtott karommal zárom ébredésem talánnyal társalgok a játszóasztalon. Apró kis madarak szélfútta lombokon keringőt csipognak pedál zuhatagában bóbitás fejükön villannak sötét titkok  megölelem őket Mozart éji dallamán. Mert van a Világnak keringős menzúrája, néha zátonyra fut kihúzható gombokon kis madarak nagy hanggal veszekednek a hangszerek királynőije vox humánát ejt. S jól bírom a csetepatét, szívemhez szól Bach álcázott regiszteres lenge hullámain keringőznék én is fekete játszóasztalon könnyes szemekkel, gyenge traktúráért./W.B./

  Tavasz van, földöntúli színes újulás puha avarban szökkenek lépteink, nehéz szerelemnek könnyű sóhajában vidáman szárnyalnak tüzes tekintetünk . S valahol messze fénylenek pontok, két sorsnak csókos egybevillanása vezércsillagunk előtt beleborzongunk, s finom bőrünkön selymes lángolása a csend , mi kíséri lépteink lángol kedvünk vitorláján vad szél táncol , s finom sötétségben a szépségek belénk furakodnak csitítva érzelmet. Tüzes tündéri csoda furakodik bennünk egymásba zárja végtelen szerelmünk , mint szárnyas angyalok holdas éjen lengő fátyolba tekerjük édes örömünk . Jó így a homálynak opálos lángjában lassan lépkedni zavartalan sejtésben , boldog lobogásunk inog az árnyakkal, kezünk egymásé a hold lámpájában./W.B./

  A féltő mindennapos bűntudatban csak a tiszta, ami örök s megnyugodva hogy szenny a Világ percenként a hazugságok simulnak rám, mint ablakon a jég virág oly szent igazság . Mily csodás hitek micsoda kedvek hasonulnak előttem délibábnak bolyongó kék gyöngédsége kerülgeti fájó testem , s szomjamban fel-repedt ajkakkal keresem tested . S lazán pattannak hurok a szívemről míg csókokat éhezek s mint a nyíl tegeznek csücskéről úgy repülnek feléd illúzióim szende pillantások zavarai de ura vagyok magamnak. És ura leszek férfias szerelmednek fájó ,bolondos teher gyönyörnek találom a kért kincseket mik keblemre esnek, mosolyogva az ismert pontos időben csattan csókom időzítve ./W.B/

 Emlékszel? Mikor megismertelek tavasz kezdetén hűvös délután a vízpartján virágzott a boldogság kezeink egymásban, holnapot kutatták. Ujjongtunk a másnap lopott csókjának szemeinkben fürödtek szeszélyesen a feltörő sóhajunk oly természetesen , fájni kezdett a boldogság kedélyesen. Minden egyszerre oly természetes lett a hideg szélben csókoltunk szelíden kezdenünk kellett a szót, mi lehullott s kacagva repültek arany mondatok. Szívünkbe békesség honolt szüntelen és tudtuk egymásra talált két idegen szívemet lángra gyújtotta szerelmed s te boldog lázban kezemet szeretted. Meg duzzadt ajkam a tavaszban felrepedt vállamat fogtad , régi sebem behegedt , mint akiket árammal telítettek, rezzenve egymásba kötődtünk egy örök vezetékbe . S a ki nem mondott szavak ott vannak kísérnek, mint örökös bársonyos alkalmak , féltő szeretettel óvnak, s egybeolvadnak kivirágzott vízpart felhevült tavaszi illattal./W.B./

  Emlékszel?Mikor megismertelek tavasz kezdetén hűvös délután a vízpartján virágzott a boldogság kezeink egymásban, holnapot kutatták. Ujjongtunk a másnap lopott csókjának szemeinkben fürödtek szeszélyesen a feltörő sóhajunk oly természetesen , fájni kezdett a boldogság kedélyesen. Minden egyszerre oly természetes lett a hideg szélben csókoltunk szelíden kezdenünk kellett a szót, mi lehullott s kacagva repültek arany mondatok. Szívünkbe békesség honolt szüntelen és tudtuk egymásra talált két idegen szívemet lángra gyújtotta szerelmed s te boldog lázban kezemet szeretted. Meg duzzadt ajkam a tavaszban felrepedt vállamat fogtad , régi sebem behegedt , mint akiket árammal telítettek, rezzenve egymásba kötődtünk egy örök vezetékbe . S a ki nem mondott szavak ott vannak kísérnek, mint örökös bársonyos alkalmak , féltő szeretettel óvnak, s egybeolvadnak kivirágzott vízpart felhevült tavaszi illattal./W.B./

  Tudom a múltnak átka visszaszáll s nyomai gurulnak az út porán lobognak színtelen vétkeken figyelem , figyelem szenvtelen. Késői hangulat lilás csodája közt , szelíden remegnek halk lebegésben s bágyadt, hasztalan életünkön át vadul eszelősen kisérnek kísérnek . Kifogyott lélegzetünk csodái fölött a legszebb ajándék lassan eltűnik , mit örülten keresünk keservesen  csupa könyöradomány életünkben. Mert voltunk messze tűnt távlatban keresve haldokló vércse vijjogását szelíd hangokként hallszik zavargása miközben szenvedve kéri szabadságát . Mi is állunk mint egy szfinx, álmatag tiszta szívvel keressük örült dacunkat testünkben dagad az átkok kihűlt sarja szelíd szívünk dobogja akaratunkat.]W.B.]

  Én felkorbácsolt kéjjel takargatom szívünk frigyéből született boldogságom , száraz ajakkal könnyeket szomjazok, szerelmes kacajjal kérkedek válladon. De egyszer majd eltűnnek dolgok, testem leng és türelmet hordozok, egyszer tova szállnak a tegnapok marad majd a ma ,s a jövendő titok. Néha vártam gyermekként a morajt ma már csak türelmetlen mosolyt torzít szám ,a csönd vészes zajosan vonít,furcsán, s bölcs csendre oktat. Ha ajkam bezárul az éj perceiben mámoros kedvem összezárul örökre hiába lesem önzetlen volt szerepem , a mában kutatom rég megunt kedvem. Volt már részem behunyt szemekben ölelő karjaimmal férfit ölelt szerelmem , s volt már részem hamis csókokban vad mámorban nem aludtam párnámon. De egyszer majd eltűnnek emlékek , felébredsz párnádon behunyt szemekkel, kék nyakéked szorítja fehér nyakadat s a hideg éjszakában a bánat fojtogat./W.B

  Egyre egymás ellen állunk szembe megfontolt gondolatokkal kimérten árnyékok tapadnak hiszékenyen bizsergő közöny száll ingerülten. Aggodalommal nézzük egymást , dzsungel ösvényen liános bozótok szorongások,félelmetes mondatok fecsegnek közöttünk egyet-mást . Félreértések apró sorozatában  bízunk a mindennapi alázatban , bebalzsamozott testűnk illatában tisztán szálló kiáltás magyarázata. Farkas szemet nézünk önmagunkkal , szeretetben erőt adó szenvedélyünk árnyak kergetnek továbbra velünk  csendben lassan magunkra ismerünk.  Régi képek eltűnnek halkan zizzenve  bár szívünkig hatolnak felszisszenve  elevenebb öröm sosem lesz közöttünk árnyékaink maradnak mögöttünk [W.B