A tavaszi szerelem

 Tavasz van, földöntúli színes újulás

puha avarban szökkenek lépteink,
nehéz szerelemnek könnyű sóhajában
vidáman szárnyalnak tüzes tekintetünk .

S valahol messze fénylenek pontok,
két sorsnak csókos egybevillanása
vezércsillagunk előtt beleborzongunk,
s finom bőrünkön selymes lángolása

a csend , mi kíséri lépteink lángol
kedvünk vitorláján vad szél táncol ,
s finom sötétségben a szépségek
belénk furakodnak csitítva érzelmet.

Tüzes tündéri csoda furakodik bennünk
egymásba zárja végtelen szerelmünk ,
mint szárnyas angyalok holdas éjen
lengő fátyolba tekerjük édes örömünk .

Jó így a homálynak opálos lángjában
lassan lépkedni zavartalan sejtésben ,
boldog lobogásunk inog az árnyakkal,
kezünk egymásé a hold lámpájában./W.B./