Kék Világ -Vilhelem -Orminisan -Margareta blogja

Lelkem néha megremeg testemen is furcsa rezgések futnak keresztül. Érzem  hogy apró villogások csapnak ki lelkemből lángokat  lövelnek  magam körül lelkem nyög míg testem ég tombolnak vágyak benne rég. Új  vágyak  gyönyörűsége  kél szememben, az árvácska napfelkeltén hideg szavak kiabálnak melegért kétségbeejtően néma nyelven, hogy azután hangtalan törnek szét szomorú erőtlen ajkam ívén. És most az is eszembe jut, hogy hálásnak kell lennem annak az Örökkévalónak, ki mindent teremtett és oly szépen teremtett hálásnak kelt lennem, amiért asszonyi szívemben a satnya virág is egy kósza vágy, mely azonban ezer színnel tölti be kis életem.

Remember----------Apák napjára Gyermek voltam de csak anyánk volt, hányszor ültünk félig árván, kis szobánk lett a fehér márvány jósol az imádság -szólt az anyánk. És hittük a jót, szívünkbe zárván sok kis apróságok, s kályhánk néha melegített, mint egy kazán, elégetve minden fájó nyavalyám. Egyszer érkezett a fehér lován nem egy király,-az én drága apám, júniusi illatban siralmas imádság megtöltötte a kis fehér szobánk. Azóta ahányszor reggel ébredtem tapogattam apám arcán a meleget, de nem fűt már kályhánk égő lángja az apám lelke fűt,június hajnalán. Szerettem volna régen sokat kérni, tudom sok fájdalma volt- ezernyi, gyakran kerestem azt a fura titkot, mert apám soha senkit nem szítkolt. Az élet kegyetlen - fura talány, ember szenved, tündér-korszakán kérdésemre választ senki nem ad miért nincsen apám június hajnalán? Gyerek voltam de nyár alkonyán, mint egy buta rongyos szobalány átöleltem egyetlen fehér asztalát éreztem senkivel nem osztanám