Szívem megremeg
testemen is furcsa rezgések
futnak keresztül.
Érzem hogy apró villogások
csapnak ki lelkemből
lángokat lövelnek magam körül
lelkem nyög míg testem ég
tombolnak vágyak benne rég.
Új vágyak gyönyörűsége kél
szememben, az árvácska napfelkeltén
hideg szavak kiabálnak melegért
kétségbeejtően néma nyelven,
hogy azután hangtalan törnek szét
szomorú erőtlen ajkam ívén.
És most az is eszembe jut,
hogy hálásnak kell lennem annak
az Örökkévalónak, ki mindent teremtett
és oly szépen teremtett
hálásnak kelt lennem,
amiért asszonyi szívemben
a satnya virág is egy kósza vágy,
mely azonban
ezer színnel tölti be kis életem.
Megjegyzések