A múlt és a jelen harca----WILHELEM
Ha majd a régi és az új tett összeolvad szívtéprően egybe , akkor sem vesznék el kegybe : úgy szeretem az átmeneteket .. Hisz minden elsimulhatna már a régi senki végre messze jár , nem ismeri rajtam kívül lázát senki, nekem adta ajándékát . Vigasz ?Már mégis miért kéne ? Szívem nem háborog, egyre lüktet , megtette amit lehetett bőségesen nem futott többre véglegesen . Az új mindig érdekesebb lenne változásban maradandó szennye a testnek kell a másik test tüzessége , sietve betódul új hevület helyére. Mi lesz akkor és mikor lesz a vég ha hígult testében kihült a nem lét ? Tárt karokkal konokul nézed átélését átkarolva azt a nem volt varázsigét . Kísérletezett , alkalmazkodott majd elvonult é elhalványodott izgatottsága már régen halott ott maradt a hajszála az ágyon.[W.B.]