A múlt és a jelen harca----WILHELEM

Ha majd a régi és az új tett
összeolvad szívtéprően egybe ,
akkor sem vesznék el kegybe :
úgy szeretem az átmeneteket ..

Hisz minden elsimulhatna már
a régi senki végre messze jár ,
nem ismeri rajtam kívül lázát
senki, nekem adta ajándékát .

Vigasz ?Már mégis miért kéne ?
Szívem nem háborog, egyre lüktet ,
megtette amit lehetett bőségesen
nem futott többre véglegesen .

Az új mindig érdekesebb lenne
változásban maradandó szennye
a testnek kell a másik test tüzessége ,
sietve betódul új hevület helyére.

Mi lesz akkor és mikor lesz a vég
ha hígult testében kihült a nem lét ?
Tárt karokkal konokul nézed átélését
átkarolva azt a nem volt varázsigét .

Kísérletezett , alkalmazkodott
majd elvonult é elhalványodott
izgatottsága már régen halott
ott maradt a hajszála az ágyon.[W.B.]