Kék Világ -Vilhelem -Orminisan -Margareta blogja

 Az  alázatom  senkinek  se  kellett elkacagnak  a  fejhajtásom  mellett. királynő vállal  és  királynő  hajjal mit akarok  a  hamvazó  sóhajjal ?   Az  ajkamtól  minden  kéz  visszahárul. hozzám  mindenki homlokcsókra  járul, akarnak,  örök  felvont hidú  várnak a  gőgöm  elé  térdepelni  járnak. S  mint  hajdan  szörnyű  várasszonyok  tették szégyenmagzatuk  börtönbe  vetették  a jóságomat  örvös  láncra  vertem, tizenharmadik  szobában  neveltem  S akik  nem  tudják-akik  nem  akarják  O  jaj  nekem,  ha  egyszer  sírni  hallják 

   Amerre  mentem  minden üde  és  tiszta s  vadvirág-szagú  volt  a  levegő, kéklő  távolban  felhő  ült  a  fákon és   sugárkévék csillogtak  az  égen. Földig  virágban  kökénybokrok  álltak. s  a  virágokon  zöld hátú   bogarak, zsongtak,  zümmögtek  a  napsütésben s menta illat szállt a levegőben. Mély,  völgyekben  templomi  csend  pihent mentem ,mentem nagyon messzi  mezőre lankás  dombok  alján juhok  legeltek és  furulya  szólt  pajkos-vidáman. Fenn  a  magasban  pacsirta  énekelt és  sárga  lepkék  szálltak  és  fehérek ünnepi  díszben  pompázott  a  táj amerre  mentem  minden  mosolygott. Csak  ,  én  voltam  szomorú  e  napon és  fájt  a  szívem  árván   szegény.

 Gyöngyöket perget az élet, sötétet, szépet, a mélyét teleszórja, vágy forrja magából, mint a hegy tüzet.   Ennyi kincset nem rejtenek a tengerek, száz hegy és völgy, a gyöngy mindennél többet ér!   Sok ezer éves kis könnygyűszűk gyöngybe öntik az élet sok keservét a vérverejtékét szemünk hullajtja el!   E drága gyöngyökkel örökös szenvedést vérig verést, sok gyötrő titkokat s világfájdalmat ne harsogják a szívek!