Kék Világ -Vilhelem -Orminisan -Margareta blogja

 Én  úgy  magam  maradtam,  mint  a  vándor  Ha  téli  estén  rengeteghez  ér S  a  ködbe-dermedt  fák  alatt  üvöltő  Csontharsonáján  fújni  kezd  a  szél. Én  úgy  magam  maradtam,  mint  a  távol füves  pusztán  merengő  régi  domb. ki  száz esztendők  óta  benne  nyugvó  Csontvázakon  és  kincseken  borong. .És  úgy  magam  maradtam,  mint  a  tenger  Sötét  fokán  a  hófehér  sirály, Mint  ős  koroknak  rőt  bozótlakója, A köbaltás,  bozontos,  vad  király. És  úgy  magam  maradtam,  mint  a  vár-rom  Komor  körrajza  fenn  a  holt égen Hitem  bástyáján  messze nyúlva,  mint  egy  Vörös  zászló  a ...

 Az élet hegedűjén húrrá feszült a testem s bíbor dalát zenéli a zengő változásnak, egyetlen rezgő húr én, a kősziklát repesztem mosolygok hogy nyomomban a hangyák kútat ásnak. Müvem iromba lépcső, mit ős oromba vések  és zergeillanással rajta magasba hágok  lépcsőjük jobbra-balra formálják a merészek  s dalos, víg versenyünkből nőnek a szebb világok. .És nincs játék  tüzesebb , hogy elmevillanások  a földet egyre újjá és vígabbá teremtsék  s kutatni, merre rejlik a sokszínű csodás ok : mi nékem kedves ékszer  nekik oltári szentség. .És nincs játék tuzesebb, a szeretőm ölelni  s nem győzködni: enyém vagy s nem térdelni  napos, nyitott szemekkel mezítlen táncra kelni  és tudni: önmagáért a csókot csokolni És nincs játék tuzesebb, lobogva lánggal égni,  szabad mezők szivében ingyen áldozni tömjént,  üres halálfejekbe bátran -kacagva nézni  s ha jő az alkonyóra, meghalni vígan, önként.

 Megáldlak,  hogyha  mindent nekem adsz és  áldalak  akkor  is,  ha  megtagadsz Istenemmé  leszel,  hogyha  szeretsz megcsókolom  sarud,  ha  kinevelsz, Vakon  követlek  bárhová  viszel hívőd  leszek,  ha  Te  nem  is  hiszel. Reggel  csókokkal gyújtom fel a  napod leszek  szolgád  és  áldozó  papod leszek szakácsod  koldusod,  urad, ki  benned  szolgál  Istent  és  urát és  lábaid  csókokkal fonja  át még akkor is ha nem nézel rám.